E végtelenségből szőtt ponyva
magányod leple inkább,
mely úgy borít be, hogy
alatta érezd, milyen pőre vagy,
didergő semmiség.
Leleplez ez az ég-lepel, megfosztva
mindentől, amit nagy kevélyen
magadra öltesz napvilágnál.
Az igazság órája ez a lét ölén,
mely maga is csak pillanat talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése