Simek Valéria: Oldódás

Egy korty keserű sötétséggel 

a torkomban, a fuldokló ég 

alatt indulok a földön 

végigfekvő patak ágya mellett. 

A színek követnek, a kiáltások 

feloldódnak. Őszből épül az út, 

fenyőmagány, fölfakadó forrás 

lábamnál. Mintha szívemre 

a hangtalanság súlyát öntené.