falusi csend asztalára hajol,
vagy egy pesti panelházban ül és ásít.
Idegen ember te vagy az te másik.
Nem tudok rólad semmit, s nem segít
a képzelet. Hangod se hallom én
s neked írok.
Papír, ceruza eléd visznek most,
hogy testvérem legyen, ki messze űl
kezében versem és szeret talán.
Mert én tudom, hogy sok rossz éjszakán
a szíve fáj. S tudom róla, hogy néha
újjongva repül kedve és néha méla
esték ringatják halk álmodozásba,
s rejteget egy titkot, senki ne lássa.
Tudom, néha vágy is perzsel
s most simogatlak ezzel a kis verssel
Dédelgetlek, szeretlek, nem is vers ez
de ölelés, te messzi, messzi kedves
Címzett Ismeretlen, csak ennyi volt
levelem. S tán rád fénylett mint a hold
simogatott meleg testvéri kéz
segítő szem, mely kéken áldóan néz
Már vége. Küldöm. S akár tépjed széjjel
bizalmam lelkem rajta a pecsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése