a szenvedők szöges ruháját megköszönöm
magányosságom tarka köntösét
a lelki prizmát
a tapasztalást magamon,
hogy minden ember másképp ostoroz meg
s áldott nyomát sok kéz-ütötte sebnek
lélekben-testben hordhatom
köszönöm rendelésedet
hogy csak kicsit lehessek bárkié
és társaim sosem lehessenek
köszönöm azt a néhány földi sorsot
akiknek rám szüksége van
s akiknek szépet adhatok
köszönöm azt, hogy fáj az egyedüllét
és mégis egyedül vagyok
megköszönöm, hogy elvetted a hangom
s játszol szívemmel, mely úgyis tied
köszönöm a fájást, a vágyakat
s az emberben való örök hitet
„Nem kell több börtön, láger és betegség,
kín és gyötrődés, lassú pusztulás,
nem akarok még egyszer vért köhögni
s éhségtől sírni, míg tűztől vörös
az ég, a szél felénk sodorja
az égő emberhús szagát
s sápadtan néz a hold a tar mezőre”
– így kértelek nemrég: Uram, segíts
tudjak szenvedni, hogyha rendelés
még nem tudom megcsókolni a magam keresztjét
(1948. augusztus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése