Ady Endre: Karácsony

Elmondja Szabó Gyula

I.

Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének, 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.  

Minden ember 

Szeretettel 

Borul földre imádkozni, 

Az én kedves kis falumba 

A Messiás 

Boldogságot szokott hozni.  

A templomba 

Hosszu sorba 

Indulnak el ifjak, vének, 

Az én kedves kis falumban 

Hálát adnak 

A magasság Istenének.  

Mintha itt lenn 

A nagy Isten 

Szent kegyelme súgna, szállna, 

Az én kedves, kis falumban 

Minden szívben 

Csak szeretet lakik máma.   

II.              

Bántja lelkem a nagy város 

Durva zaja, 

De jó volna ünnepelni 

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből 

- Úgy mint régen - 

Fohászkodni, 

De jó volna megnyugodni.  

De jó volna mindent, mindent 

Elfeledni, 

De jó volna játszadozó 

Gyermek lenni. 

Igaz hittel, gyermek szívvel 

A világgal Kibékülni, 

Szeretetben üdvözülni.   

III.              

Ha ez a szép rege 

Igaz hitté válna, 

Óh, de nagy boldogság 

Szállna a világra. 

És a gyarló ember 

Ember lenne újra, 

Talizmánja lenne 

A szomoru útra. 

Golgota nem volna 

Ez a földi élet, 

Egy erő hatná át 

A nagy mindenséget, 

Nem volna más vallás, 

Nem volna csak ennyi: 

Imádni az Istent 

És egymást szeretni... 

Karácsonyi rege 

Ha valóra válna, 

Igazi boldogság 

Szállna a világra...