Becsomagol. A fájdalom.
Mikéntha pakkot kapnál valahonnan.
Így mondták régen. És az, ami van,
nem múlik el soha. Lehetne halálos
seb – vér ömlik belőle.
A fájdalom beburkol, lassan.
Magad is csomaggá alakulsz.
És falevél-szomorúságod
arról beszél, hogy vesztessé
lettél – valami háborúban.
Felveszem csonthideg kabátomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése