Tóth Viktória: Harmat

„...az ég harmatot hint.” 

     5 Mózes 33,28c        

     Ahogyan a nyár átfordul őszbe, úgy tapasztalhatunk reggelente egyre több harmatot. Vannak olyan nyári reggelek, hogy szinte semmilyen nedvesség nincsen a növényzeten, de ez ősszel teljesen megváltozik. Számomra az ősznek az egyik jele a reggeli harmat és a köd.  

     Soha nem gondolkodtam még el a harmaton, mint ahogyan az esőn sem, de egyik reggel Isten egy áhítaton keresztül megállított és ezen kezdtem el gondolkozni egész nap. Utána néztem lexikonokban is, hogy mi micsoda tudományosan, és ami nagyon megragadott, az a harmat egyik jellemzője volt: nem hulló csapadék. Míg az eső lehull az égből, a harmat nem hull. „Rendszerint éjszaka vagy hajnalban alakul ki, amikor a földközelben harmatpont alá hűlő levegő vízgőztartalma kicsapódik.” Egy csoda, hogy van. Ezt is Isten teremti, az embereknek ebbe sincs beleszólása, mint ahogy az eső kialakulásába sem. A harmat viszont szinte érezhetetlen, láthatatlan, mégis létezik és nagyon nagy áldás ez a növényeknek.  

     De vajon lelki értelemben, hogy vagyunk a harmattal? Mindig Isten áldás esőjére várunk, ezért imádkozunk, hogy Isten Szentlelke által munkálkodjon, legyenek ennek látható jelei. De vajon az Ő szeretetének harmatcseppjeit észrevesszük-e?  

     Mik lehetnek ezek? Bármilyen kis dolog, amiben észrevesszük Isten kezének munkáit: egy ölelés, egy mosoly, egy visszajelzés a szolgálatunkról, Isten reggeli üzenete a számunkra…  

     Neked vannak-e ilyen harmatcseppek az életedben? Meg vagyok róla győződve, hogy mindenkinek van, csak észre kell vennünk. Meg kell állnunk és meglátni, mint ahogy a harmatcseppeket is észre kell vennünk reggelente.  

Forrás: Napi Ige és gondolat