Én voltam az, ki elbuktam előtted,
Volt hivatásom, de én elmaradtam,
A kérdezőnek tévedt szót feleltem
S egy cseppel mindig kevés volt a vér.
- Bár érdemetlen vagyok, Istenem,
Tudom, hogy van út, mely célhoz vezet
És bűnös az, ki el nem érkezett.
Istenem, tudom, hogy van helyes válasz,
Mely úgy illik a kérdések sebére,
Mint konyult porzó ajka tárt bibére.
És vallom, Istenem, van teljes mérték,
Igaz serleg, amelyet színig töltve,
Biztos kézzel feléd nyújtani, érték.
Hogy minden kín, csak: éretlen öröm.
Szünnék minden kín, hogyha szűk szívembe
Világod beférne, mely mérhetlen nagy.
- - S azért, hogy végesbe tört gyenge vágyam
Tudom és köszönöm, hogy végtelen vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése