Bella István: Az ég falára

A gaz, ami a sírjukon kékell, 

az ég, ami sírjukból terem, 

megtermi külön életével 

ami még bennük végtelen.  

Így tanulok én is halkulni, 

leszek csönddel, éggel teli, 

és nagyon, nagyon földöntúli, 

és nagyon, nagyon emberi.