Mily hatalmas lélek vagyon
e törékeny porhüvelyben.
S e tökéletlen test mégis
mennyi csodát véghez vihet.
Káprázat elméje,
külleme elbájoló.
Megannyi sokszínűség,
mi e földön teremtetett.
De sok van, ki szívtelen,
és gaz tetteket követ.
Hisz gyarló az ember.
Gyűlöl és szeret.
E furcsa létben
mi hát a mozgatórugó?
Az igaz és hamis út határa
hol egybemosódik,
a jóra rátalálni
csak nemes szívvel lehet.
Mégis változhatunk
a jóra törekedve.
S ha gyarló is az ember,
gyűlöl és szeret.
Szíve telve szeretettel, hittel.
Ne veszítsd hát a reményt.
Ember!
Bízz a jóban, nemesben.
S magadban találd meg
a végtelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése