A vallások versek. Elrendezik nappali és álmodó
elménket, érzéseinket, ösztöneinket, lélegzetünket
és velünk született gesztusainkat
a gondolkodás egyetlen teljességébe: a költészetbe.
Semmi nincs kimondva, amíg szavakba nem álmodják,
és semmi sem igaz, ami csak szavakban létezik.
A vers, bármelyik intézményes valláshoz képest,
olyan, mint egy baka röpke nászéjszakája,
melyben jelen van élet és halál. Csakhogy ez vallásnak kicsi.
A rendes vallás egy jókora, gyengéden ismétlődő vers;
mint bármelyik vers, kimeríthetetlen és teljes, fordulatokkal,
hol megkérdezzük, vajon mit akart ezzel a költő.
Nem lehet imádságban hazudni, mondta Huckleberry Finn;
mint ahogy versben sem. Ugyanaz a tükör:
ha fürkészen pislant ide-oda, versnek hívjuk,
ha tekintete rögzült, akkor vallásnak,
és Isten a költészet bármelyik vallásban,
mégsem foglya. Megragadja őt, mint egy általa
tükrözött tükör, és úgy van jelen a világban, mint költészet
a versben, és törvénye tiltja magába fordulását.
Mindig létezik majd vallás, amíg lesz költészet
vagy annak hiánya. Mindkettő adott és lüktető,
mint azoknak a madaraknak a röpte — a kontyos galambé vagy a rozella
papagájé —,
melyek előbb csukott, aztán kitárt, majd újra zárt szárnnyal repülnek.
Tóth Bálint fordítása
.webp)
