Megnyugtat, ahogy gondolok rád,
távol, ha vagy, emígy egész közel,
csak gondolok rád, s minden jobb,
minden jobb, ha csak gondolok is,
megnyugszom ilyenkor.
Van bennem remegés, ha épp nem,
nem tudom olyankor, miért is itten,
kusza és bizonytalan az, ami jöhet,
nem akarom ezt a bizonytalanságot,
a félelmet, tudod, nem akarom.
Fohászkodom valakihez, aki nincs,
olyankor mégis létezik, hogyha ima,
hogyha van bennem imádság, akkor, igen,
akkor itt van velem, aki szólít,
akit én is örökké szólítok.
Megnyugtat, ahogy gondolok rád.
Azt érzem olyankor, van még idő,
mindenki fut, s menekül valahova,
de olyankor, ha csak gondolok is,
mindenik nyugszik körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése