*
Hány sikolyon vezet át, hány meghitt híd-ölelésen,
hogy az, ami egymás,
adjon szép térképet...
Annyi minden lett félreszerelt,
hány porcelánban okoztunk törést.
Hány szög lett görbe,
hány ígéretet vitt el a szél.
...s hogy örültünk, hogy kész lett.
Hány ordibálás kellett,
s mennyi félreértés....
hány kőnek hitt szalma-lét,
hogy holminkból legyen vas-egész.
...s mily jó volt e vezeklés.
Annyi mindent ragasztottunk,
és varrtunk, szabtunk, méretre,
hogy egymásra passzoljunk,
az enyém a te, a tiéd, az én vétkem.
...és mily kényelmes e ruha.
Mindig kerestük, kutattunk,
hogy jobb, hogyan elviselhetőbb,
s mindvégig ott volt az orrunk előtt:
zsák a foltja vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése