Kétezer éve vagy egy perce,
egyre megy. Jelnek elég
a kristályrácsok rendje,
egy lepréselt virágban a július,
a madarak vonulása,
a levetett ruhában maradt testmeleg,
röntgenképen a csontok fehérsége,
egy távoli tekintet, amely lát, igazán lát,
és nálam is jobban tudja,
hogy mégsem vagyok hiába,
minden szavam hallja,
és hogy nem mutatja magát,
mindezt értem teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése