a létezés szemérmes dicsérete
az ahogy a harmatcsepp lepottyan a fűszálról
ahogy a rigó elrúgja magát a juharágról
ahogy a kisgyerek dundi talpa megérinti a földet
ahogy a hó meglepi a fenyvest
ahogy a fecskeszárny sebet ejt a vízen
ahogy a feslő rügy jajdul
ahogy a szél matat a jácint gyönge szirmán
az önmagát próbálgató világ
a soha véget nem érő teremtés munkazaja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése