Trausch Liza: A szeretet mérlegén 2/4

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

1 Kor 13, 4-6

NEM KERESI A MAGA HASZNÁT

          Azt mondja az Ige, hogy semmi, de semmi nem érték Isten színe előtt. csak a szeretet. Az Ige mindent áthúz egy vonással, amit értéknek gondolunk. A legszebb szó, a legszebb   beszéd semmi Isten előtt. A legnagyobb tudomány, titok, jövendőmondás semmi Isten előtt. Ha vagyonomat mind felétetem is, ha testemet tűzre adom, semmi, semmi. Nagyon komolyan meg kell látnunk, hogy ezek az értékek, amire azt gondoltuk, hogy visszük Isten elé, - ha előbb nem, - ott semmivé válik. Azért mondja az Ige, hogy világosan lássuk, és tudjuk, hogy Nála egyetlen érték van: a szeretet.  

Nagyon komoly kérdés, mit nevez Isten szeretetnek. Azt gondoljuk, hogyne volna bennem szeretet, hát szeretem az enyéimet és sok mindenkit. De, hányszor voltál türelmetlen azzal, akire azt mondom a legjobban szeretem, az anyám, a gyerekem, a házastársam. Egy valakit szeretek: önmagam. Nagyon, kiábrándíthatatlanul.  

Az Ige ma a következő ismertetőjelét mondja el a szeretetnek: " A szeretet nem keresi a maga hasznát."  

Egy indiai tanítónak, - így hívják ezeket, hogy guru, - kezébe került a Biblia. Szent ember volt már ez  a tanító, 18-19 éves fiú, de már ismerős volt az ő vallásának minden titkával. A keleti misztikának  mindenféle csodájával és jelével. Már úgy ült a nagy ünnepélyeken lótusz ülésben, hogy hajlonganak, és földre borultak előtte. Ez a guru valakitől megkapta a Bibliát. Az első, ami mélyen megrázta őt, hogy járt valaki ezen a földön, aki nem kereste a maga hasznát. Jézus életét nézte. Ahogy olvasta, hogy jön a vérfolyásos asszony, és Jézus meggyógyítja, elgondolta, hogy mennyi pénzt kaphatott volna ez a Jézus ennek az asszonynak a családjától. Olvasta, hogy Jézus feltámasztja Jairus egyetlen lányát. Az egész vagyonát odaadta volna. Mindent, ingyen? Valaki járt ezen a földön, aki nem kereste a maga hasznát? Vakokat tett látóvá, süketeket hallóvá, halottakat támaszt, - és mindent ingyen?!   

Minden a szívébe vésődött. Ott ül a nagy ünnepség utolsó napján, a tömeg ott zsong körülötte, dobálják a pénzt az ölébe Isten számára, és várják, hogy a guru kinyújtsa szent kezét, hogy mindenki áldást kapjon. Lát egy szegény kis öregasszonyt, aki az utolsó pénzét adta oda, és sóvárogva várja, hogy megáldja. Abban a pillanatban a fiatalember felugrik, a pénz szerte gurul, ő berohan a szobájába, és ráveti magát az ágyra, és órákon keresztül sír. Hát ebben az életben minden üzlet? Igaz ez, hogy minden üzlet?  

Milyen rettenetes az, hogy az életünkben a pénz a lényeg. Már kicsi gyerekkorban megtanulja  az ember, hogy mindent pénzért csinál. A gyerekek pénzért viszik haza az ötösöket. Már a gyerek is mindenből pénzt csinál.  

Vonaton utaztam valahol Szabolcsban, egy férfi, akinek nagy almása van, és eladja az almát, azt mondja ott valakinek: a gyerekeimnek nem adnék, abból az almából, amit termelek. - Miért? - Mert tudom, hogy mivel permetezek. Milyen rettenetes, ez a világ megmérgezi önmagát, mert mindig többet akar. Mi nem  tudjuk, hogy mit eszünk. Terjed a rák, a különféle betegségek. A világ megmérgezi önmagát a kapzsiságával. Milyen régen felborult már a biológiai egyensúly. Már méhek mérgezett virágból gyűjtik a mézet. A madarak kihalnak az erdőkből, mert mérgezett bogarakat esznek. Minden felborul, mert az ember a maga  kapzsiságával nem tud már hova lenni. Mindig több kellene. Családok borulnak fel, nincs apa, nincs anya, nincs családi együttélés, mert mindenki rohan a több után, a pénz, a haszon után.  

A szeretet nem keresi a maga hasznát. Valaha ráébredtél már erre? Olyan rettenetes volt, mikor olvastam ennek a gurunak a vallomásában, - és Istennél is a hasznot keresed? Vele szemben is üzlet minden?  Adok imádságot, templomba járást, adakozást, és szeretnék áldást kapni. Valaki elmondta, amikor ment haza a templomból, útközben megszólították, hogy miért megy? Mit adnak ott neked? Nem jól imádkozol beteg a feleséged. Nem vált be az üzlet.  

Ebben a mi vallásos életünkben, sok minden nem más, mint üzlet. Ha nem kapom meg, amit vártam az  egészséget, az áldást, akkor csalódott vagyok, ökölbe szorul a kezem, - mert nem hallgatott meg Isten. Minden üzlet. Minden haszonra megy. A legszebb, és legszentebb érzések is. Hány házasságot ezért kötnek. Gazdag a lány, és jó üzlet ez a házasság. Még rettenetesebb, hogy sokszor a gyerek is üzlet. Vállalunk még egy gyereket, hogy lakásunk legyen. Három gyerekkel már kapunk lakást.  Hát, minden üzlet?!  

Egy falusi családban panaszkodtak a szülők. A panasz igy hangzott: tettszik tudni, nem jól fizet a gyerek.  Döbbentem álltam, - mi ez, disznó? Arra szokták mondani, hogy nem jól fizet a disznó. Annyit belefektettünk, annyit taníttattuk, és most nem törődik velünk, fütyül ránk, éli a világát. - Nem jól fizet a gyerek. Kicsit gondolj már bele, milyen iszonyú dolog ez, hogy a legszentebb dolgok is üzletté válnak.  

A szeretet nem keresi a maga hasznát. A barátság is üzlet. Milyen kedvesek tudunk lenni a gyerekek tanárjaihoz, hízelgünk, elmondunk mindent, mert abból a gyereknek előnye lesz, jól bánnak majd vele. Milyen kedvesek vagyunk azokkal a rokonokkal szemben, akiknek összeköttetésük van, protekciójuk  van. Majd szól egy szót az érdekemben. A férje a minisztériumban van. A barátság is üzlet?  Megdöbbentő belenézni, - ez szeretet? Milyen kedves tudsz azokhoz lenni, akik tudnak segíteni.  

Jó volna kicsit belegondolni az egész életünkbe. Névnapi köszöntés. Vitted az ajándékot, és várod, hogy majd ő is jön. Jaj, ha nem hoz majd virágot, csokoládét, vagy valami ajándékot, vége a barátságnak.  Rettenetes ez az állandó visszavárás.  

Nemrég arról kellett beszélnem: "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall. (Mk 8,36) A szíved belül, az a belső boldogság , öröm, békesség nem hallgat már régen? Az az igazi szeretet, öröm, ami volt valaha. Ma este figyelj be a szívedbe, nem ez az üzlet érzékem, ez a mindig nyerni akarásom, tette tönkre szeretetemet, örömömet, kapcsolataimat, az életemet?  A szeretet nem keresi a maga hasznát. A szeretet mindent adni akar, és nem kapni.  

Jó volna szembenézni, - van bennem szeretet? Tudok bármit ingyen tenni? Adjatok, semmit ne várjatok érte.  Valamit mindig várok. Van-e bennem igazán szeretet? Újra mondom: a szeretet nem keresi a maga hasznát. Nagyon sokszor nem pénzt akarunk. Mi sokszor magasabb valutában gondolkozunk. Lehet dicséret kellene. Hány ember megtesz mindent a dicséretért. Kész elmenni a világ végére, mindent megcsinálni egy kis dicséretért. Vagy még magasabb valutád van? Lehet, hogy szeretet keresel? Szeretet akarsz venni? Hány nagyanya mondja, mindent megadok az unokámnak, jobban szeret, mint az anyját. Az elég baj! Ne vedd meg az unokád szeretetét, ajándékkal, játékkal. Ne próbálj szeretet vásárolni.  

Ezen a világon pénzért mindent meg lehet venni, mindent. Házat, autót, nyaralót, külföldi utazást. Élvezetet, szeretet, egészséget, mindent meg lehet venni. Te is úgy vagy vele, hogy akinek pénze van, mindene van.  Egyet nem lehet megvenni - szeretet. Mert a szeretet nem keresi a maga hasznát. Amit meg lehet venni, az már nem szeretet. Ami haszonért, forintért van, az már nem szeretet. Egy csöppet sem tudsz venni, mert a  szeretet nem megvehető.  

Isten szent! Istent nem lehet megvenni. Szeretet csak onnan fentről árad Isten szívéből erre a világra, és ezt nem lehet megvenni. Vajon, mi haszna volt Istennek, amikor adta az Ő Egyszülött Fiát - szeretetből. Mi érdek  fűzte ehhez? Emlékszem az első adventjére életemnek, amikor megértettem, Isten hogyan adta az Ő Fiát.  Akkor értettem meg, hogy mit jelent advent a mennyben, amikor Isten eldönti, hogy Egyetlenét elküldi erre a világra. Keresztelő Jánossal ezt mondatja: Készítsétek az Úr útját, a jászolbölcsőt, a töviskoronát, a keresztet,  - küldöm a Fiamat.  

A nővérem fia adventkor ment katonának. Olyan sokszor láttam esténként sírni. Miért sírsz? - Nem tudom, hogy hol lehet most? Hátha fázik, hátha nincs ennivalója. - Ugyan már, hát minden fiú elmegy katonának, hát nem olyan nagy dolog ez.  

A háziasszonyomra emlékszem, akinek a fia háborúba ment. Sokszor láttam a konyhában ülni, - hátha nem is él már. Hátha ott vérzik valahol a fronton. Hátha most sóhajt utolsót. Mások is vannak háborúba, majd csak  visszajön. De, tudod, a fiam! Ha szülő vagy, tudod, hogy az egészen más. Valaha átélted-e igazán, szívszerint, hogy készítsétek az Úr útját, azt a véres utat. És mi haszna volt Istennek? Mit kapott érte? Mi haszna volt Jézusnak, aki az éjjelét, nappalát adta? Szeretnélek nagyon komolyan figyelmeztetni, hogy Isten nem keresi a maga hasznát. Isten téged keres. Nem a pénzedet, nem a teljesítményedet, a szívedet keresi. Az elveszettet  keresi. Istennek hiányzol. Azért keres, mert szeret. Ha valaha hiányzott a gyermeked, akkor tudtad, hogy miért hiányzik. Mert szereted, mert tudsz nélküle meglenni. Isten nem hasznot keres benned, és rajtad keresztül.  

Mi haszna volt Jézusnak abból, hogy otthagyta a mennyet, odaadta a családját, tanítványait, mindenki elhagyta.  Ő téged keresett. A Jézus szeretete az embert keresi, téged, magadat.  

Jó volna, ha belegondolnál minden kapcsolatba, hogy mit, miért teszel? Valamit, valamiért! Olyan sokszor bennünk van ez az üzleti szellem, hogy adok veszek. Isten csak ad. Isten téged keres, azért jött le földre, azért ment fel a keresztre, azért adta életét. És mit kapott? Korbácsot, töviskoronát, keresztet, négy szöget. Ha a szemed kinyílik látod Őt függni a kereszten. Az utolsó rongyot is lehúzták róla, a bőrét is. Egy vérző roncs függ a kereszten.  Bűneid büntetése rajta van. A szeretet nem keresi a maga hasznát.  

Egy kis történetet szeretnék elmondani. Gyerek történet, de ezen keresztül értettem meg egyszer Isten szeretetét. Egy kisfiú gyermekkorában ismerte már Jézust. Befogadta Isten szeretetét a szívébe.  Édesapja, édesanyja meghalt. Minkettő a katonaságnál dolgozott. Haláluk után a gyerek ott maradt. Így hívták: a kis Vilmos, a század fia. Úgy is hívták a katonák: a ragyogó szemű gyerek. Ez a gyerek imádkozott. Nem azért, hogy mit kaphat, hanem azért, hogy Úr Jézus mentsd meg ezeket a katonákat, segíts, hogy el ne vesszenek, hogy valamilyen módon megmenekülhessenek. Amikor Jézusról beszélt nekik, kinevették, butának mondták.  

Aztán ez a század nyári gyakorlatra ment. Egy német könyvből olvastam ezt a történetet. Maga a százados írta le, igaz, így történt meg. Azt mondtam az őrmesteremnek: ne vigyük el a kis Vilmost a gyakorlatra,  gyenge gyerek nem fogja bírni. Az őrmester azt válaszolta, hogy ne hagyjuk itthon, a többiek egész évben csúfolni fogják, olyan gyenge legény vagy, hogy táborozásra sem vihetünk el. Hát elvittük. Abban az évben nagyon durva újoncaink voltak. Rengeteg csínyt tettek. Már azt mondtam az őrmesternek, ezt nem lehet tovább tűrni. Szigorúan meg kell büntetni, aki ezt csinálja, különben nem lesz rend a táborban. Azt mondtam, aki legközelebb csínyt tesz, akárki legyen megkorbácsoltatom.   

Pár nap múlva egy reggelre az egész tábor területén lerontották a céltáblákat, úgy, hogy nem lehetet lőgyakorlatot tartani. Elkezdődött a nyomozás. Minden nyom abba a barakkba vezetett, ahol a kis Vilmos is lakott. A százados  kiállította az egész barakk lakosságát. Ott álltak vigyázzban. -  Fiúk, az éjjel valaki lerontotta a céltáblákat. Álljon elő aki ezt tette. Néma csend, - senki nem mozdult. Ha senki nem vállalja, - mondta a százados - az egész barakk lakosságát megbüntetem. Mindenkit megkorbácsoltatok. - Csend. Fiúk, hát legyen valaki férfi, aki vállalja és többi szabad. A nagy csendben kilép a kis Vilmos. Ott áll a többiek előtt. A százados ránéz, - fiú, ezt te nem tudtad megtenni. Százados úr azt mondta, ha valaki vállalja a többi szabad. Én vállalom.  

Életem legkellemetlenebb pillanata volt, valóban szavamat adtam. Nem tudtam mást tenni, meg kellett  korbácsoltatnom a kis Vilmost. A többieket azzal büntettem, hogy nézniük kellett. Vilmos levette az ingét,  akkor láttuk milyen gyenge gyerek. Amikor az első ütés csattant a hátán, leesett a földre. Egy kicsi sikoly hagyta el a száját. Abban a pillanatban előugrott a század fekete báránya, a gonosz Jimmy, és azt mondta: Hagyjátok abba! - én voltam. A kis Vilmos a földről szólalt meg: Százados úr, : A Jimmynek nem lehet már semmi baja, én elszenvedtem a büntetést, Jimmy szabad.  

Jimmy szabad volt, de a kis Vilmost elvitték a kórházba. A százados leírta, másnap elment a kórházba. A folyosón találkoztam az orvossal. Megkérdeztem, mi a sorsa ennek a gyereknek? Sajnos, a gyerek meg fog halni. Gyenge volt, csak ez a korbácsolás kellett neki. Nem tudunk rajta segíteni.   

Így mondja a százados, meghatottan léptem a kórterembe, de az ajtónál nem jutottam tovább. Az  ágyon ott feküdt a kis Vilmos. Az ágy mellett pedig ott térdelt Jimmy. A katona zokogott. - Mondd Vilmos, hogy voltál képes értem ezt tenni, elszenvedni a korbácsot? Vilmos nagyon halkan válaszolt, - Jimmy annyiszor beszéltem nektek Jézusról. Őt nem csak megkorbácsolták, Ő a véres vállára felvette a keresztet. Három órán keresztül függött ég és föld között. Ti nem értettétek, most már  érted, Jimmy?  Zokogva hangzott a válasz, - most már értem.  

Testvér érted? Neked keményebb a szíved a gonosz Jimmy szívénél? Végig tudtad nézni minden nagypénteken, hogyan korbácsolták meg helyetted Jézust? Sosem mondtad, hogy hagyjátok abba, én voltam! Végig tudtad nézni, hogy viszi a keresztet? Keményebb, gonoszabb, kegyetlenebb a szíved?  

Így írta a százados, három nap múlva volt a kis Vilmos temetése. Az egész század sírt. Szem nem maradt szárazon. A kis keresztre oda írtuk: Értünk halt meg! De mindenkinek eszébe jutott a nagy  kereszt a Golgotán, ahol Isten Fia értem halt meg. Mert a szeretet nem keresi a maga hasznát.  

Menj oda és mondd Neki - köszönöm, Jézus!

Fót 1986. február.

Trausch Liza: A szeretet mérlegén 3/4

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  

1 Kor 13, 4-8   

A SZERETET MINDENT ELFEDEZ

           Egyetlen érték van a mennyben, - a szeretet. Az első három versben, Isten áthúzott minden mást. A szép szólást, az adományokat, nagy elhatározásokat, a tudományt, a hitet, mindent, ami értéknek látszott, sorban áthúzta. Semmi, semmi.  

Hálásak lehetünk azért, hogy mi már itt a földön megtudjuk az Igén keresztül, hogy Isten, hogy fog értékelni, és hogy fog ítélni. Milyen rettenetes lenne, ha ott derülne ki, nincs bennem semmi, ami érték lehetne, mert nincs bennem szeretet. Napról-napra elmondja nekünk az Ige, nehogy félre értsünk valamit, hogy az, ami a szívünkben van, szeretet.  

Rájöttünk arra, hogy a szeretet hosszútűrő, tehát nem türelmetlen. próbáltuk megmérni a szeretet , és sz  én szeretetemet. Azzal, akit a legjobban szeretek, nem voltam soha türelmetlen, ideges? Ez nem szeretet. Azt is hallottuk, hogy a szeretet nem keresi a maga hasznát. Nem tudom ráébredtünk-e arra, hogy minden mögött számítás van. Minden üzlet. Mindenért kapni akarok valamit, várom a viszonzást. Megláttuk, hogy ez nem szeretet.   

Valamikor olvastam, hogy egy falúban az emberek nagy tömegben mentek a piacra. Valaki szembejött velük és megkérdezte: miért mentek a piacra. - Mérőnap van. Mi az, hogy mérőnap? Csak menj a piacra, majd meglátod. Ahogy odaért az ember, látta, hogy ott állnak Isten angyalai. Egy arany mérőrúd a kezükben, és  minden embernek meg kellett állni a mérőrúd alatt. Abban a pillanatban, ahogy ott megállt, akkora lett amennyi szeretet volt benne. Ez az ember elkezdett reszketni, mert látta, hogy egy híres evangélista odaállt, és megy össze, össze, egészen kicsivé lett. Odaállt egy kis varrónő, és nő, nő felfelé. Így mondta, aki leírta, nekem is elkezdett remegni a lábam, ha nekem oda kell állni, mi lesz velem. Érezte, hogy egyre jobban megy össze.  Már lent vagyok a föld magasságában. Onnan kérten az angyalokat, hogy most az egyszer ne írják fel a mértékemet. Az egyik angyal megszólalt, és azt mondta: sajnos, ezt nem tehetjük. De egy tanácsot adunk:  ezentúl sokkal inkább élj Isten szeme előtt, mint emberek szeme előtt.  

Ahogy olvastam, abban a pillanatban tudtam, hogy ezt a tanácsot nekem adta Isten. Lehet, hogy emberek szemében kiváló vagy, - mennyi szeretet van benne, jóságos, - és az Isten szeme előtt?  

Ezeken a napokon szeretet-mérő nap van. Szeretnénk megállni Isten szeretet mérlegén. Jó volna ha nem másra gondolnál, hanem engednéd, hogy téged, magadat mérjen Isten. Jó volna odalépni komolyan - Uram, ami bennem van a gyermekeim, a családom iránt, az emberek iránt, az szeretet?!  

Azt az Igét, amin ma mér minket az Úr, újra elolvasom. " A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy." Így tudnám egy mondatban mondani: A szeretet mindent megbocsát, mindent elfedez! A te szereteted nem olyan-e, hogy mindent elfedez? Még akit szeretsz abban is felfedezed a hibákat, bajokat. Nem olyan-e a szemed, hogy hibakereső? Szinte keresed a másikban a hibát, hogy mondhasd,: látod ilyen vagy. Hogy különb lehess a másiknál. Olyan sokszor figyeltem magamat, milyen kritikus, hibakereső szemem van. Azonnal észreveszem emberekben azt, ami nem jó, aminek nem úgy kellene lenni. Nem ilyen a szereteted, hogy mindent felfedez, és aztán a szemére is hányod az illetőnek, látod, látod. Ez szeretet? Ez a  hibakereső kritizáló szem? Talán így nézed a tieidet is.   

Egyszer, a vonaton utazva, belefáradtam, amit egy anya a gyerekével csinált. Hogy ülsz? Hogy áll rajtad a ruha?  Miért ezt a cipőt vetted fel? Istenem, szegény gyerek egész úton csak ezt hallotta, hogy mi a rossz rajta, mit kellene másképp. Vajon a gyereked, nem hall-e folyton ilyeneket? Ne beszélj így, most megint mit csinálsz? Miért mondtad  ezt? Sokszor akik a legközelebb élnek hozzánk, a szeretteink is hihetetlenül szenvednek, a mi sok- sok mindent felfedező szeretetünktől. Nem elfedez, hanem felfedez. Keressük a hibát abban, akire érezzük talán jobb, okosabb, értelmesebb. Ez szeretet? A szeretet mindent elfedez, - mondja a Biblia. Előtte egy pár verssel így mondta, -" Nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." Gondolj arra megint, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem? Talán nem úgy van, hogy olyan hirtelen tudsz kemény szavakat mondani? Talán,  kegyetlen szavakat, ami fáj a másiknak. Amikor haragszol, nem vagy-e nagyon bántó? Nincsenek-e indulat kitöréseid? Mert a szeretet nem gerjed haragra. Akkor, ami benned van, az nem szeretet.  Hányan mondták, persze, hirtelen haragszom, de olyan hamar megbocsátok. Egy-két óra és már megbocsátottam. Nem vagyok haragtartó.   

A következő mondat: " A szeretet nem rója fel a gonoszt." Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, felgerjed, aztán elmúlik. Te talán a másik fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani.  Felrovod. Tudjuk mit jelent ez, hogy sok van a rováson. Mi valahol a szívünkben mindent felrovunk. Mindenre emlékszünk. Évtizedekre visszamenőleg. Ha nem történik valami, azonnal mondom: látod, megint. Mindig ilyen voltál. Ismerlek már. És felrovok mindent. Lehet, hogy nem vagy hirtelen haragú, de ott a szíved mélyén  nem tudsz felejteni.   

A napokban mondta valaki, megbocsátok, de nem tudok felejteni. Ez nem megbocsátás. Tudod, mit imádkozol a Miatyánkban? Átkot magadra. Úgy bocsásson meg nekem Isten, ahogy én az ellenem vétkezőknek. Mi lenne ha Ő is ezt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek. Egyszer még számolunk érte. Isten a Biblia kijelentése szerint,  úgy bocsát meg, hogy említést sem tesz róla. Sem itt a földön, sem ott fenn.  

Hány ember van, aki semmit nem mond, de belül morog magában, kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy sértett királynő, vegyék észre, hogy velem nem lehet így bánni. Nem vagy-e ilyen sértődékeny? Házaspároknál figyeltem meg, nagyon sokszor így vannak együtt, egy hirtelen haragú, egy megbocsátani nem tudóval. Mire a hirtelen haragúnak elmúlt a haragja, akkor mondaná, engesztelné a másikat, de az addigra már megkeseredett.  

Melyik vagy a kettő közül? Felrovod a gonoszt? Sértődékeny vagy? A szeretet nem rója fel. A szeretet nemcsak megbocsát, hanem elfelejt. Szeretet az, ha úgy jársz otthon, hiába engesztelnek, hiába szólnak befelé fordulsz, és úgy teszel mintha aludnál. Hozzám most ne szóljon senki, mert megbántottak.  

A szeretet egyiket sem teszi. Mert a Biblia azt mondja, hogy a szeretet megbocsát, mégpedig úgy, hogy " Nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra." Nem sértődik, nem emlegeti, nem tör ki, mert szeret, mert megbocsát és elfedez. Ez egészen más, nem úgy, ahogy az előbb mondtam, hogy felfedez, hanem eltakarja, mintha nem  történt volna meg.  

Amikor beteszed a bögréket a konyhaszekrénybe, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül. Miért nem teszed ezt az emberekkel? Miért mindig a csorba oldalát teszed kívül. Az elfedezés annyi, hogy a szép oldalát nézem. Hát van neki szép oldala is, - nem? Miért kell mindig úgy állítani magam elé, hogy azt lássam benne ami rossz. Az elfedező szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló. Azt látja meg mindig újra, annak örül, azért hálás.  

És mert ilyen a szeretet, azért mondja tovább, hogy " A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél."  A szeretet meg nem történté teszi azt, ami megtörtént. Éppen ezért mindent hiszen. Úgy bocsát meg, hogy újra lehetőséget ad a másiknak. Hiszi, hogy más lesz. Nem úgy van, hogy megbocsátok, de tudom, hogy milyen vagy. nekem mindig olyan megrázó, ahogy Jézus Péterrel beszél és tagadást, mindent megbocsát. Jézus megbocsátása azzal jár, hogy azt mondja Péternek: "Legeltesd az én bárányaimat." (Ján 21,15) Péter, bízom benned. Újra rád  bízok mindent. Sokszor bocsátottam meg úgy, hogy azt azért nem bízom rá többet, amit elrontott. Ezt a bizalmat, azért nem adom vissza neki.   

" A szeretet mindent hiszen." Hiszi azt, hogy most egész más lesz, minden jó lesz. Egyszer azon gondolkoztam, miért volt Jézus olyan vonzó. Mindig nagy tömegek jöttek Hozzá. Messziről is vonzotta az embereket. Egész napokat ott töltöttek. Mi vonzotta őket, a gyógyításai, a csodái? Az is, de mindenek mögött a szeretete. Jézus szeretete ilyen szeretet volt, és most is az. " Mindent elfedez és mindent hiszen," Hite van hozzád, ha buktál, ha vétkeztél, hite van hozzád, hogy mássá lehetsz, egészen újjá.   

Van neked hited a szeretteidhez? Van neked hited ahhoz, hogy az a nagyon nehéz gyerek egyszer mássá lehet?  Van-e hited a férjedhez, hogy abba tudja hagyni az ívást, hogy lehet belőle egészen más ember. Szereted őt, és nincs hited. Nem tudsz megbocsátani, és ezért nincs hited hozzá? "A szeretet minden elfedez, mindent hiszen." A hitetlenségünkkel kötözzük egymást. Jézus azért volt olyan vonzó, mert minden emberre úgy nézett, hogy mi lehet belőle. Jézus azt mondja Péternek: " Te Simon vagy, a Jóna fia, Péter lesz belőled, kőszikla. Milyen jó, ha az ember így néz. Mennyire épít, erősít, áld, ha van itt valaki, akinek hite van hozzád.   

Van itt Valaki láthatatlanul, de nagyon valóságosan, Aki idehívott, mert volt hite ahhoz, hogy belőled új ember lesz,  ha az a szeretet, amiről itt szó van, megtöltheti a szívedet. Jézusnak van hite hozzád. Van-e hited magadhoz?  

A szeretet mindent megbocsát, mindent elfedez, minden hisz, mindent remél. Jó volna most úgy nézni az Úrra, hogy Ő ma így lát téged, hogy áldás lehetsz, Isten ajándéka sokak számára. Napsugár a családban. Egy boldog, vidám ember, akinek jó a közelébe lenni.   

Biztos hallottátok Michelangeloról azt a példát. amikor egy kőtömb előtt állt, és egyik tanítvány megkérdezte:  Mester mit néz ezen a kövön? Egy angyal alszik benne, mondta a mester, - azért jöttem, hogy felébresszem. Ő előre látta mit fog abból a kőből kiformálni, ami előtte volt. Ma téged néz így, és azt mondja: angyal alszik benne, azért jöttem, hogy kiformáljam. Van hozzád hite. Mert a szeretet mindent megbocsát,  nem foglalkozik a múlttal. Mindent hisz, és mindent remél, és mindent eltűr.   

Ez az Ige olyan sokszor megállított. Olyan keveset tudok eltűrni. Néha egy szó, amit nem úgy mondanak, ahogy  szeretném, és már megvan a baj. Te mit tűrsz el? Szereteted mennyire tűrőképes? Olvastuk, hogy hosszútűrő. Mindent hiszen, mindent elfedez, mindent eltűr. És az utolsó mondat: " Soha el nem fogy." Tudjuk, hogy minden fogy ezen a világon. Ez a hét is fogy, már csak egy napunk van. Az élet is fogy. Ki hitte volna fiatal korodban, hogy így elfog szaladni. Fogy a szépség, az ügyesség, az erő, a képességeid. Egy fogyó világban élünk. Az anyagi  dolgok is fogynak. Akármennyit keresel, elfogy. Gondolj csak a tékozló fiúra, egyszer csak üres volt a két keze.  

Sajnos, az emberi szeretet is elfogy. Az, ami elfogy, az nem szeretet. Mert a szeretet soha el nem fogy. Egy északi írónak a könyvében olvastam, egy asszony mondja: szerelmük a férjével olyan volt, mint egy szép, tarka kendő. Mindennap néztem milyen szép, mennyire szeretjük egymást. Aztán elmúlt egy pár hét, és a férjem elkezdett káromkodni. Néztem rá, és olyan volt, mintha a kendőnek egy sarkát levágták volna. Istenem, hát ilyen? Megint múlt az idő, és egy nap az anyámat szidta. Úgy éreztem, most egy nagyobb darabot vágtak le. Nem  aludtam azon az éjszakán. Mi lesz, ha egyszer egészen elfogy? Hogy fogunk tovább együtt élni, ha ez a szerelem, ha ez a szeretet elfogy?  

Ma gondolj a házastársadra. Elfogyott, nagyon kicsi van már? Mi lesz, ha egyszer azt mondod, hogy nem bírom tovább. Hányszor mondják az emberek, -  nincs más, válunk. Elfogyott! Az emberi szeretet nagyon komolyan csalódik sokszor.  Nem így képzeltem, nem így vártam. Nem csak a hitvesi szeretet fogy el, a szülői szeretet is. Úgy szeretem, mikor Ézsaiás könyvében, az Ő szeretetét hasonlítja hozzá.: " Elfeledkezhetik anya a gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián." Utána azt mondja: " És ha elfeledkeznének is ezek" - mert elfeledkezik. Van olyan szülő, aki becsukja az ajtót a gyermeke előtt. Annyira csalódtam benne, ide ne jöjjön többé. Ha elfeledkeznének is, " Én terólad el nem feledkezem." (Ézs 49,15)  

" A szeretet soha el nem fogy" Isten szeretetéről szól ez az Ige, arról a szeretetről, amit Ő hozott. Amikor valakinek Isten szeretetéről beszéltem, hogy nem fogy el, azt mondta: attól függ, hogy mennyi a fogyasztó. Lehet, azt mondod, igen, igen, de az én szeretetemet nagyon fogyasztják. Talán a részeg férjem, aki megcsal, ki lehet ezt bírni?  Meg lehet ezt bocsátani? Talán a rossz gyermekem, aki itt hagyott. Nagyon sok a fogyasztó. Lehet, arra gondolsz a főnököm, a munkahely minden tönkre tesz. Túl sok teher van rajtam, nem lehet ezt kibírni. Hamar fogy.  

Az emberi szeretet valóban elfogy, mert sok a fogyasztó. És Isten szeretete? Ne félj attól, hogy elfogy. Kétezer éve  fogyasztják az Úr Jézus szeretetét, és látod nem fogy el. Nem fogyott el Judással szemben. Utána nyúl a bemártott falattal. Ennyit jelent, Judás most is szeretlek téged. Tudom, hogy elárulsz engem. De, még most is szeretlek. Az utolsó utána nyúlás után, még egy utolsó. Amikor Judás megcsókolja Jézust a Gecsemáné kertben, utána elhangzik: Barátom! Judásnak mondja Jézus, hogy barátom, aki elárulja? Nem tudom érted-e, Judás hite fogyott el, nem Jézusé. A tagadó Péterrel szemben sem fogyott el. Szeretném, ha most látnád, amikor éppen megtagadja Őt. Átmegy Jézus az udvaron, és ránéz Péterre. Abban a tekintetben az isteni szeretet néz. Péter kimegy az udvarról, és keservesen sír. Utolérte a visszautasított szeretet.   

Ma szeretném mondani, testvér, akár mi van veled, akármilyen módon élsz, az Ő szeretete nem fogyott el. Ma bátran mehetsz Hozzá. Jézusnak volt szeretete azok felé, akik megfeszítették. Gondolj csak arra, hangzik imádság. " Atyám, bocsáss meg nekik." Milyen megrázó, hogy a latorral szemben sem fogyott el Jézus szeretete. " Még ma velem leszel a paradicsomba." Az Úr Jézus kereszten kijelentett szeretete nem fogyott el, és nem fogy el. Akármennyi az adósságod, a bűnöd, a terhed, Hozzá mindig lehet menni, mert ez a szeretet soha nem fogy el.   

Valaki egyszer azt kérdezte: biztos, hogy az én bűnömre is elég? Emlékszem egyszer végig gondoltam, ha ott lettem volna a főpap udvarától a keresztre feszítésig, amikor elfogták a Gecsemánéba, amikor megkötözték a kezét, amikor a főpap elé vitték és arcul ütötték, biztos azt mondtam volna: Istenem hagyd abba, elég! Nem bírom nézni. Amikor megkötözve végig vezették Jeruzsálem utcáin, amikor Pilátus előtt megostorozták, nem tudom, hogy tudtad volna-e nézni. Nem mondtad volna-e - ne tovább, elég! Amikor a fejére tették a töviskoronát, amikor összeesett a kereszt alatt,  - hát még mindig nem elég? A bűneimre fizetségül, még mindig nem elég?! Amikor verték a szögeket, amikor húst és csontot ért. Egy korabeli leírásból olvastam, hogy az elítéltek üvöltöttek. Jézus némán tűri. Még mindig nem elég, amikor három órán keresztül ott van ég és föld között kigúnyolva, kisemmizve?  

Testvér, amikor Jézus kimondja, hogy " Elvégeztetett " - elég. " Elég neked az én kegyelmem." Elég! Nem lehet olyan nagy bűn ezen a földön, amire ez nem volna elég.  

Ma úgy nézz fel Jézusra, köszönöm, hogy ez nekem is elég.  

Azt mondtuk, hogy a szeretet minden megbocsát, mindent elfedez. Egy kislány összeveszett az édesanyjával, mérgesen elszaladt otthonról. Mire visszajött édesanyját elütötte egy autó. Az ápolónő nem engedte be a kislányt, azt mondta: nem neked való látvány. A kislány ott küszködött: meghal az anyám, és nem tudok bocsánatot kérni, nem engednek be. Aztán egy palatáblára csak ennyit írt: bocsánatot kérek! Odament az ápolónőhöz, azt kérte,  ha nem mehetek be, tessék ezt bevinni. Egy idő múlva visszakapta a táblát. Le volt törölve. Tisztán kapta vissza.  

Ma este csak egyet kérhetsz, az egész életed palatáblájára írd rá, -  Atyám bocsánatot kérek.  Vissza fogod kapni, tisztán. Egy tiszta, új életet. Mert a szeretet mindent megbocsát.

Fót 1986. február.

Trausch Liza: A szeretet mérlegén 4/4

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 

1 Kor 13, 1-8  13   

LEGNAGYOBB A SZERETET

               Emlékszünk, hogy estéről estére mérőnapra jöttünk. Isten meg akart mérni minket a szeretet mérlegén. Isten előtt egyetlen érték van. Nem ér semmit a szép beszéd, a tudomány, az ismeret, a legnagyobb áldozatkészség. Semmit nem ér az  adakozásunk, a jó cselekedeteink. Isten mérlegén minden semmi, semmi, semmi. Vajon mivel fogsz egyszer majd megállni a nagy mérő napon Isten ítélőszéke előtt, ha mindez semmi? Egyetlen érték lesz ott, - egyetlen érték a szeretet. Kénytelenek voltunk meglátni, ez az, ami nincs bennünk. Megláttuk-e amire azt hittük, hogy szeretet, az  nem az. Nem türelmes, nem önzetlen, nem tud megbocsátani, és olyan hamar elfogy. Minden egyes ponton megláthattuk, hogy ez sem az.  

Az egyetlen érték, ami Isten színe előtt érték lesz, a szeretet és ez nincs bennünk. Nem kevés van bennünk, - hanem nincs. Amikor a legkritikusabb pillanatok vannak, elfogy.  

Az utolsó mondat, így hangzik: " Most azért megmarad a hit, remény, szeretet e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet." Most azért megmarad. Mennyire aktuális az Ige. Ennek a hétnek vége van, valami elmúlt, valami elfogyott, de valami megmarad. Ezt akarja most az Úr nekünk megmutatni, hogy mi az, ami megmarad.   

Életünk egy kicsi útszakaszát együtt tettük meg. Ezen az estén megállapítjuk, hogy elfogyott. Minden este énekeljük:, - " Mond, hová visz az út?" Testvér, a további utad hová visz? Most már külön, most már nem együtt. Minden este készültünk, jöttünk, és most már nem. Újra mondom, valami elfogyott, valami elmúlt, de az utolsó estén Isten szeretné mondani, hogy mi az, ami megmarad.   

Három dolgot mond: " Most azért megmarad a hit, remény, szeretet." A hit kezdete a szívünkben a vágy. Amikor valakinek a szívében már ott van a vágy, az már kezdete az új életnek. Nem tudom, hogy felébredt-e benned a vágy? Talán már az hozott ezen az estén. Amikor a vágy felébred, felébred a hit. A hit odavisz, ahol az Igét hallani lehet. Mert a hit hallásból van. A hit odavisz, ahol magvetés van, ahol szórják a magot, és ahol belehullhat a nyitott szívbe, a vágyakozó, kereső szívbe. Vajon, így jöttél-e most ide? Már nem kellett rábeszélni, már minden szóra figyelek, mert látom, hogy itt valami csodálatos dolog történik velem. A vágy hit kezdete.   

Elmúlt a hét, és a hit megmaradt. Ez a hit fog tovább hozni Ige közelbe. Ez a hit nyittatja ki reggel a Bibliát, hogy Isten magvetése folytatódjon a szívedben. Ez a vágy , és ez a hit addig nem nyugszik meg, amíg valóban a tied nem lesz. Úgy szeretem a Bibliának ezt a mondatát: " Boldogok, aki éhezik , és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Máté 5,6) Éhezed, szomjúhozod már? Az igazság maga Jézus! Ezzel az ígérettel szeretném ezt a mondatot befejezni: meg fogsz elégíttetni. Akiben már felébredt a szomjúság, a vágy, bizonyos, hogy megkapja. Isten Igéje mondja, és ezért igaz.  

A hét elmúlt, az esték elmúltak, de ezzel semmi nem múlt el, mert a hit megmarad. Tovább működik, munkálkodik egészen odáig, amig abból a magból élet nem lesz. Minden élet magvetéssel kezdődik. A lelki élet is. Ha csak egy Ige is hullott a szívedbe, az ott elkezd majd mozogni, és egyszer csodálatos új élet lesz belőle. Megmarad a hit!  

Az Ige azt is mondja: megmarad a remény. Nem tudom van-e közöttünk már olyan, akiben felébredt a remény.  Talán nagyon csüggedten, reménytelenül jártál már ebben a világban. Hány ember van olyan reménytelen állapotban, hogy azt mondja: legjobb volna meghalni. Hitrejutásom előtt sokszor azzal ébredtem: milyen jó volna már egyszer nem felkelni. Nem volt különösebb bajom, csak nem volt reményem. Akárhogyan is vagyok most, belőlem szeretettel, örömmel teli ember lesz. 

Felébredt-e benned a remény? Ha igen, azt mondja most neked az Úr, hogy ez megmarad. A hét elmúlik, de a remény, ami felébredt benned, nőni fog. Mert, ami élő az mindig nő. Az élet fejlődő, növekedő élet. Az a remény egyszer látássá teljesedik.   Felébredt-e benned a remény, hogy nálunk a családban minden megváltozik? A remény a tieiddel kapcsolatban, hogy a gyermeked is más lesz. Bármennyire is reménytelen most, ő is eljuthat majd oda. Az egész családunk újjá lehet. Még boldogok lehetünk együtt. Ott van-e benned a remény, mert látod ez az, ami megmarad. Bár ebből a hétből megmaradna a hit a remény. Ez a kettő csak a földi életben lehet. Amikor majd átlépsz a nagy kapun, ott már nincs hit, mert a hit látássá lesz. Ott már nem lehet hinni, mert látsz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, ott már látod, hogy minden igaz. Megtérni csak itt lehet. Ott már nem! A reménység beteljesedik, csak ebben a földi életben marad meg a hit, és a remény.  

Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját, - a szeretet. Azért a legnagyobb! Mert ott  átérkezel a szeretet országába. A szeretet kísér át abba az országba. Ezért a legnagyobb. Amikor véget ér a hit és a remény, akkor ez a legnagyobb megmarad. " Most azért " olyan jó, hogy most mondhatjuk, amikor elválunk: " Most azért megmarad a hit, a remény a szeretet, e három: ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." Sokat hallottuk már, hogy  a szeretet a legnagyobb parancs. Minden parancs között a legnagyobb. Amikor Jézust megkérdezik, melyik a legnagyobb parancs, elmondja a kettős parancsot, amiről sokat hallottunk ezen a héten. " Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből, és a te felebbarátodat, mint magadat." (Lk 10,27) A legnagyobb parancs.  

De nem csak a legnagyobb parancs hanem a legnagyobb vágy. Olyan sokszor mondták az emberek, hogy ezt a világot három vágy mozgatja: a pénz, az arany, másik a szex, óriási vágy, és a harmadik a dicsőségvágy. Jó volna megnézni, téged melyik mozgat?  

Újra csak mondom, hogy a legnagyobb a szeretet-vágy. Kicsi gyerektől az öregig mindenki, ezt áhítja, ezt keresi. Egy milliomos örökbe akart fogadni egy gyermeket. Az elhagyott gyerekek otthonából választotta ki azt a gyereket, akit örökben akart fogadni. Sorolta a gyereknek, hogy mi mindent fog majd kapni. Lesz egy külön szobád, elmondta milyen játékai lesznek. Lesz egy kicsi autód, egy kis repülőgéped. A gyerek unottan hallgatta, - ha maguk csak ennyit tudnak adni, akkor nyugodtan itt is maradhatok. Döbbenten kérdezték: miért, hát mi kellene neked? Egy ember, aki szeret! Nem lehet ezt helyettesíteni semmivel. Minden embernek ez a vágy mozgatja a szívét, hogy legyen valaki, aki igazán szeret engem. Gondoljunk a szerelmesekre, mennyit kérdezi a másik újra és újra: szeretsz, igazán szeretsz, később is fogsz szeretni? Vallatják egymást az emberek, mert ezt keresi mindenki szomjasan. Szeretet-koldus minden ember. Egy kis megértést, egy jó szót, egy mosolyt. És nem kapja meg, amit keres.   

Gondoljunk arra az asszonyra a Bibliában, akivel az Úr a samáriai kútnál beszélget, - öt férjem volt. Mindig újra a vágy, hátha ez szeretni fog, hátha ez megbecsül. Öt férjem volt, a mostani nem férjem. Mennyi csalódás, mennyi fájdalom, mennyi seb, mennyi könny.  

A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb csalódás, mikor újra és újra rájövök, hogy ez sem ért meg, ez sem szeret, ezzel sem tudok együtt maradni, ez sem oldja meg az életemet. Valaki elmondta, amikor rájöttem a férjem nem az, akinek képzeltam, hogy nem szeret, csak a testem volt érdekes, - akkor a szívemre öleltem az első gyermekem, ez szeretni fog, ez egészen az enyém.  

Vajon, átmentél-e már az utolsó csalódáson, a gyermekedben való csalódáson? Ott is hiába volt minden, nem szeret úgy igazán. A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb csalódás. És testvér a legnagyobb adósság. Amikor eltemettél valakit a családból, akkor tudtad, hogy adós maradtam a szeretettel. Talán az édesanyád sírjánál tudtad, hogy iszonyú adósság. Most már nem tudok fizetni, már nincs lehetőségem. Csak még egyszer újra kezdhetném, - mondják sokan egészen más lennék. Ha egyszer megállsz majd a házastársad koporsója mellett, akkor fogod megérteni ezt a legnagyobb adósságot. Ez a milliós adósság a kifizethetetlen, a jóvátehetetlen.  

A múltkoriban beszéltünk arról az Igéről, hogy hol vannak a vádolóid? A bűnös asszonynak mondja az Úr: " Asszony, hol vannak azok, a te vádolóid?" (Jn 8,10) És a tied? A sírban vannak?  Ne hidd, hogy azzal elhallgatnak. Hol vannak a vádolóid, a testvéred, a gyerekeid? Jó volna, ha végig hallgatnád őket, és nem mondanád mindig, hogy nem én voltam az oka, ti voltatok olyanok. Mindennek ti vagytok az okai. Hol vannak a te vádlóid? Egyszer előjönnek majd. Jó volna, ha ma engednél, és végig néznéd az adósságod.  

Emlékszem arra a napra, amikor Isten nekem mondta ezt, és oda kellett jussak, hogy mindenki vádolhat engem. Mindenki, akik között egyszer Igét hirdettem. Mindenki jogosan vádolhat, hogy nem mondtad igazán. Nem tudtad elérni a szívüket. Csak ennyit tudtál mondani erről a szeretetről? Jogosan vádoltok majd, hogy nem tudtam igazán elmondani. Ezer ujj mutat majd rám, - de rád is. A szomszédaid, akik egy faluban éltek veled, a rokonok, a gyerekek. Hol vannak a vádolóid? Milyen jó volna, ha most látnád meg az adósságot, a milliós szeretet-adósságot.  

A legnagyobb parancs, a legnagyobb vágy, a legnagyobb adósság.  

Azt mondja Igénk: " Legnagyobb a szeretet. Azt szeretném még elmondani, hogy a legnagyobb bűn visszautasítani. Ennél nagyobb bűn nincs. Ez az, amire a Biblia azt mondja: van halálos bűn. Aki visszautasítja a szeretetet a legnagyobb bűnt követi el.   

Egy gyerek tehetséges, híres futbalista volt. Édesanyjának egy imádsága volt, hogy fia megismerje Jézust. Fiam, sokan tapsolnak neked, sokan ünnepelnek. De, nem ér semmit, jöjj Jézushoz, jöjj a kereszthez. Azt mondta a fiú, az egész vallásos mese nem érdekel, hagyjon békén. De amikor sok év múlva összeaszottan , és kicsin betettük anyámat a koporsóba, amikor a temetőből visszajöttem, fejemet a falba vertem, és úgy kiáltottam, hogy nem bírom! Utolért a visszautasított anyai szeretet.   

Egy másik példa arról szól, hogy egy férj, aki iszákos volt, nem törődött azzal, hogy felesége miből él. Pénzt nem adott haza elitta, máshova hordta. Amikor egyszer megint részegen jött haza, levetette magát az ágyra. Ahogy az első álmából felébredt, észrevette, hogy egy kis villany ég. Felesége ott varrt a gépen. Nagyon csendesen, hogy őt fel ne ébressze varr a gépen éjjel. Feltűnt neki, amit eddig nem látott, hogy milyen sovány, és mennyire sápadt. Soha nem volt ideje meglátni a feleségét. De ebben a felébredt állapotban meglátta. Abban a percben mindent megértett. A feleségem éjjel dolgozik, hogy a gyerekeknek kenyeret adjon. Én pedig iszom, és a kocsmában verem el a pénzt. Ez az asszony, még most is szeret engem? Még most is képes erre? Az asszony csak arra lesz figyelmes, hogy zokogást hall. Odament az ágyhoz, és látta, hogy a férje zokog. Utolérte a visszautasított hitvesi szeretet.  

Megint egy apa, aki a maga feje szerint élt. Mindenét eladta, kiment Amerikába, hogy ott éljen tovább. Aztán írta haza az első levelet, hogy itt sem tudok megélni. Itt is szegény vagyok küldjetek pénzt. Az asszony kidobta a levelet a papírkosárba, ez a férfi nem érdekel tovább. De a legnagyobb gyerek kiszedte a levelet. Elmúlt egy pár hét, az édesapa hazajött a kocsmából, a maga kis nyomorult szállására, és ott talál egy levelet, és pénzesutalványt. Édesapám, elolvastam a leveled, annyira szeretlek, ez az első fizetésem elküldöm neked. A férfi órákig ül az asztal mellett, és sír. Eldöntötte, összeszedem magam, nem iszom többé. Haza megyek, hogy apja legyek ennek a gyereknek. Utolérte a visszautasított gyermeki szeretet.   

Érzed-e, hogy ez a pokol, ez a legnagyobb bűn, valakit visszautasítani. Nem tudom, mit fogsz majd csinálni testvér, ha egyszer utolér a visszautasított Golgotai szeretet. Régen keres már, de futottál előle. Egyszer utolér. Jaj, csak most érne utol ezen a héten. Ne ott majd az örök kárhozatban. Tudod, hogy mi a kárhozat? Egy örökkévalóságon keresztül égett az a Golgotai kereszt, az átszögezett két kéz, az a könnyes szempár, az a töviskoronás fő. A megbocsáthatatlan bűn, a halálos bűn, visszautasítani Isten Jézus Krisztuson  keresztül kereső szeretetét. Nagyon kérlek, meg ne tedd! Nehogy megkeményedjék a szíved.   

Ezen a héten minden este láthatta a Krisztus-főt, a vérzőt. Most utoljára felmutatja még neked Isten, - így szerettelek -  nem kell? Még egyszer visszautasítod? A legnagyobb bűn, - ebbe el lehet kárhozni. Senki nem fog elkárhozni a bűneiért,  de azért igen, mert visszautasította Isten megváltó szeretetét.   " 

Legnagyobb a szeretet." Hadd kérjelek itt, most az utolsó szó jogán, testvér, meg ne tedd. Ma meg ne tedd!   

Imádkozzunk! Urunk, tudod, hogy mi mindennel akartuk csillapitani ezt a mérhetetlen vonzást.  Sokan a szórakozásban, munkában próbálták csillapítani. Semmi nem elég. Az emberi szeretet sem elég. Könyörülj rajtunk, hogy ma meg tudjunk állni, és le tudjunk rogyni ott a kereszt alatt. Hadd tudjunk ma elmondani Neked mindent, igazán. Hadd érjen utol egy életre, az Úr Jézus mentő szeretete. Kérlek, könyörülj rajtunk, hogy egyikünk sem utasítsa vissza. Hadd kérjünk Uram egy szívvel mindnyájan, ne legyen ma ebbe a templomba senki, aki ezt a rettenetes bűnt elkövetné. Áldj meg minket, hogy csendben meg tudjuk köszönni, hogy Jézus meghalt a bűneinkért. Ámen.  

Fót 1986. február.

Kányádi Sándor: A tücsök és a hangya

megunta a tücsök a hosszú  

téli koplalásokat s hogy prózában

           versben     

évszázadok sőt évezredek meséi  

szerint mindig szégyenkeznie           

           kelljen     

elkezdte tanulmányozni a hangya  

életvitelét s borzasztó dologra  

döbbent rá ki mit gyűjt beadja  

morzsáig beszolgáltatja a bolyba     

szolga az egyén hősi csak az ópusz  

állapította meg elszontyolodva  

s rajtam röhög a volt szolga ezópusz     

s ti szabadnak hitt társaim azóta  

is rajtam fenitek léha nyelvetek  

ki koplalok bár de szabadon cirpelek   

Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz

Ki átható, egyhangú dalaiddal  

betöltöd a nyugalmas éjszakát,  

milyen lehet tenéked a világ?     

Csend van; a hangok alusznak az éjben.  

A te zenéd van ébren egyedül,  

mint láthatatlan, éles hegedű.     

A te zenéd a csöndnek része immár,  

és mint a szférák, titkon muzsikál:  

az hallja csak, aki magába száll.     

Csendnek és éjszakának hegedűje,  

milyen lehet tenéked a világ?  

Érzed-e a csöndet s az éjszakát?     

Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje  

s talán a fájó unalom dala:  

egyforma volt tegnap s egyforma ma.     

Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten  

érzed a csöndet és az éjszakát,  

s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.   

A nap gondolata

Ha félek is, benned bízom!  

Zsoltárok 56,4

Fecske Csaba: Könyörgés

Uram mért büntetsz hallgatásoddal 

félelmetes ez a némaság 

a sötétség sivatagában 

az éjszaka szörnyei között 

mért rejtőztél el úgy 

hogy nem érzem jelenlétedet 

és ha a lomb susogása 

a madarak hajnali éneke 

a te rejtett üzeneted 

erősíts meg ebben töröld le 

ama homályos tükröt végre 

hogy meggyötört vonásaimban 

téged lássalak hogy neked is 

nekem is jó legyen

Sajgó Szabolcs: engedd

nézem az éjben  

a le nem nyugvó napot  

és hallgatom  

amint zengi  

egyre zengi  

porból falevélből  

meglesz  

nyugodj meg  

ereszd el sötét rabtartóidat  

és engedd  

hogy szeresselek

Sztrilich Ágnes: megadás

erőszakot tettem 

kevélységemen 

meghajtottam fejem 

és belesírtam kezedbe 

reménytelenségem –

Gárdonyi Géza: Hány évig tart…

Öregapám, mondd meg nekem: 

Hány évig tart a szerelem? 

– Harminc évig, negyven évig…  

Öreganyám szól: – Mindétig.  

1894.

Gárdonyi Géza: Bölcseség a hullámokon

Egy vén révésznek ócska csónakán 

ült hat tudós. És azt beszélgeték, 

hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!  

A csónak roppant. Szólt a vén: 

- No lám! ... Ha tudnak úszni, hát most ússzanak! 

- Jaj Istenem! - kiáltott mind a hat.  

1894.

Weöres Sándor: Az Öreg Remete búcsúbeszéde

Valami olyan az Isten 

-- akihez megyek --, 

mint itt, előttünk, ez a Tó, 

mely, mint tudjátok, teljes egészében 

át nem fogható. 

De megmerülni benne: jó. 

Valami olyan az Isten 

-- akihez megyek --, 

mint egy hatalmas ország. 

Talán: Magyarország. 

De közületek vajon ki járta be 

valamennyi útját, 

hegyét meg dombját?  

Valami olyan az lsten 

-- akihez megyek --, 

mint a végtelen ég. 

Valaki felfedezte, nemrég, 

a távcsövét. 

Azóta tudjuk: nagyobb messziség 

és újra csillag van fejünk felett, 

és ha majd lesznek nagyobb távcsövek, 

lesznek új napok 

és nagyobb csillagok, l

ehet.  Valami olyan az lsten 

-- akihez megyek --, 

mint a szemfedő, 

mely ránk borul, örökre. 

De nem úgy, mint a lenti temető 

sárgálló rögje, 

hanem mint Kéz -- -- anyánké 

vagy apánké -- -- talán, 

amikor este magukhoz vontak 

a játék után. 

Térdükre vettek -- -- és megöleltek, 

csak úgy -- -- porosan.  

Testvérek, az Isten 

-- akihez megyek --, 

valami -- -- -- olyan -- -- --

Walter Benjamin: Utolsó vacsora

Mintha valaminek a végére érnék, csak nem tudom, minek. 

Vérnarancs telihold a júdásfa fölött. 

Holnap nagycsütörtök, 

                aztán nagypéntek, majd húsvét, teljes pompájában. 

A som apró kereszteket virágzik, 

Végig az utcán pedig 

                liliomok és nárciszok bólogatják püspöksüveges fejüket. 

Mintha elfogna az érzelgősség ilyen túlvilági dolgok kapcsán, 

De talán mégsem. Tudom, 

Hogy az a másik világ végtelen, 

                bárhol is legyen az. 

Mindenesetre amolyan ereklyetartó-este ez, 

Csontok pici dobozkákban, masnik az üveg alatt. 

Vagy lehet, hogy csak a néhány nappal ezelőtti 

               havazás miatt van, 

Olyan fehér volt a hó a fehér hóvirágokon. 

Mint azt őseink bátran elárulták, 

               te ölsz, vagy téged ölnek. 

Tavasz kikeményített előkében, 

A tél evőeszközével a kezében. Fagyos kegyelem. Vágj és burkolj! 

Tóth Bálint Péter fordítása

Vörös István: A szög panasza

A király színre lép 

1 Mi majd királyt csinálunk 

belőled, mondták a katonák. 

2 Egy nádszálat adtak a kezébe, 

mint jogart, és egy ócska 

ponyvából palástot kerítettek 

köré. A fejébe töviskoronát 

nyomtak. 

3 Volt ott egy farönkből 

faragott fotel, arra ültették. 

4 És gúnyolódva meghajoltak 

előtte, üdvözlégy, Jézus, 

zsidók királya! 

5 De abban a pillanatban 

megdördült az ég. 

Vihar lesz, súgta valaki. 

Ám amikor a maguk csinálta 

király arcára pillantottak, 

megzendült bennük az űr. 

6 Egy igazi király nézett 

vissza. Olyan, amilyet 

még sose láttak. 

7 Koronáján a vércseppek, 

mint drágakövek villództak, 

kezében a nádszál ezer jog 

kristályától csillogott. 

8 És a palást, a palást 

az egész világ volt, 

amekkorának még nem is látta 

senki ezt az alig ismert 

univerzumot. Kék felszínére 

örvénylő galaxisok varrva, 

és csillagok hunytak ki 

és keletkeztek ott. 

9 Tedd le ezeket szépen, 

könyörögtek neki. 

A kereszt súlya 

1 Amikor Jézus önként 

levette a koronát és a palástot, 

letette kezéből a jogart, 

a katonák nem vártak parancsra. 

2 Mindig volt raktáron egy-két 

kivégzőeszköz, ha nincs is 

szabad bitófa épp 

a Koponyák-hegyén, 

majd kivitetnek vele egyet. 

3 A raktárból kicibáltak 

egy keresztfát, és Jézus 

vállára tették, hogy hozza. 

4 Mi majd lovon megyünk, 

próbáltak röhögni. 

5 Ő a nagy súly alatt 

azonnal összerogyott, 

a keresztléc meg is ütötte 

a halántékát. 

6 Hogy eltakarják a sebet, 

a töviskoronát újra visszatették 

a fejére. Másodszor koronáztok 

királlyá, mosolygott Jézus. 

7 Az egyik katona 

fogott valakit, hogy segítsen 

a keresztet cipelni. 

Cirénei Simon és a katonák 

1 A keresztet cirénei Simon 

cipelte, mégis Jézus rogyadozott. 

Nem félt, de ami rá vár, 

olyan súlyként nehezedett rá, 

amit mindenki ismer, aki 

színről színre látja a világot. 

2 Nem fog sikerülni a 

megváltás, attól tartott. 

Mit számít egyetlen példa 

annyi példátlan eset között? 

3 A Koponya-helyre érve 

epével kevert bort adtak 

neki. A lábuk elé löttyintette. 

4 Simon azt hitte, a keresztre 

is ő kerül Jézus helyett. 

Annyi mindent hallott 

összekacsintásról, megvesztegetésről 

beszélni, remegett félelmében. 

5 De Jézus megköszönte neki, 

hogy segített, megáldotta 

és hazaküldte.

6 A katonák szerették volna, 

ha nem ilyen szépen alakul ez. 

Dühükben máris Jézus 

ruháin kezdtek osztozkodni. 

7 Ha ilyen szegények vagytok, 

mért éri meg eladni a lelketeket? 

Ecetes szivacsot nyomtak 

a szájába, és hozzáfogtak 

a megfeszítéshez. 

A szög panasza 

1 Egyszerű szög vagyok, 

vastag, mert a vas mostanában 

még töredezik, szögletes, 

mert könnyebben hasítom így 

magam előtt a fát. 

2 Lógott már rajtam kép, 

tartottam össze kaput, 

ötven éve csináltak, eddig 

nem ártottam senkinek, 

nem szolgáltam rosszabbul 

az embert, mint egy juhászkutya. 

3 Ahányszor kihúztak valahonnan, 

sose dobtak el, jó lesz ez még, 

mondták, és merültem láda fenekére, 

ácsmester bőrkötényének zsebébe. 

4 Most kivégzéshez visznek, 

egy ember csuklócsontjai 

között hatolok át. 

Mennyire irigylek most 

minden élettelen tárgyat! 

Engem feltámaszt 

az ember érintése. 

5 Micsoda érintés! Eggyé válok 

vele. És ő is velem. Hatalmas szög lesz, 

mely kiszakítja a hazugság szövetét. 

6 Mért ütsz, kalapács? 

A fejemre sújtasz, a derekam 

beljebb csúszik a még élő húsba, 

spiccelő lábfejem a fába. 

Fájdalom a gerincemben. 

7 Fájdalom körülöttem, igyekszem 

minél többet elvezetni belőle, 

mint egy esőcsatorna. Minek vagyunk 

mi tárgyak az eszközei?

Sztrilich Ágnes: szentáldozás

beléptél 

csöndembe 

kenyérré lett 

Ige!