Szentségtörő, istenkáromló,
nyilvános maga ellen valló,
kitetszik majd, milyen hatalmat
birtokol, ha keresztfán jajgat.
Kitetszik, ha megszabadítja
a bitóról „Teremtőatyja”.
A szolgák ruháját levették,
megostorozták, leköpdösték
s takarva bíborrony-palásttal,
fején a töviskoronával
a népe elé kivezették:
„Íme, az ember" – megnevezték.
Gúny volt, pártfogás volt a szóban?
De a sértett írástudókban
epét öntött a féltékenység:
a helyükre nem eresztették.
Hitték, földönfutóvá tenné
népüket, hogyha őt követné,
szertelensége, vakmerése,
maga volt a törvény szegése,
hite, csodái, tanítása
minden tekintélyt aláásna.
Nem fogadták el Messiásnak,
nem ilyen volt, akire vártak!
Adjanak fel rangot, hatalmat,
koldustól várjanak jutalmat?
Jobban féltek élő szavától,
miként atyáik szigorától.
Győzött az irigység, hiúság,
kiátkozottá lett a jóság.
Jézus vállra vette keresztjét,
s a Golgotán megfeszítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése