A szavaimat küldöm hozzád
mert semmi egyebem nincsen pár gyatra szónál
melyek pintyeknek és rigóknak készültek
és gyom lett belőlük örökre
lent a szürke porban.
Úgy vándorolnak feléd, mint zarándokcsapat
ha elindul, hogy rézgarasát letegye a zsámolyra
melyet Jézus vérző lábai érintenek – amíg ő
tiszta bárány, ájultan csüng a keresztfán
s a népek búsan énekelnek.
Fogadd hát őket, mint akik megérdemlik
szíved jóságát és tekinteted biztatását.
Vágyaim követei ők és éppen olyanok, mint én
szerelmem aranykoronáját viszik tarsolyukban
s a te szépségednek hódolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése