Hasadt a menny kárpitja. Zengve fennen
óráját hirdették az angyalok.
Atyjához szólott: ,,Mért hagytál el engem?"
Anyjához: ,,Ne sírj, mert feltámadok…"
Zokogva hullt a porba Magdaléna,
s a tanítvány legkedvesebb fia…
Amarra nem mert nézni senki: néma,
sötét szoborként ott állt Mária.
Rab Zsuzsa fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése