Kőfal volt a szívem
mégis áttörtél rajta.
Szigeten lévő kert volt a szívem
átgázoltál rajta.
Nem a szívemet akartad;
testem felé vezetett utad.
Minderről nem tehettem.
A minden voltál nekem,
nem csak szépség és vagyon.
Amikor szerelmeskedtünk
a macska átment a másik hálószobába.
Aztán elfeledtél.
Nem ok nélkül
reszkettek a kövek
a fallal elzárt kert körül:
most ott semmi nincs
csak a vadon, amit természetnek hívunk,
az uralkodó káosz.
Olyan helyre vittél
ahol megláttam a gonoszt természetemben
ott hagytál.
A cserbenhagyott macska
sír a hálószobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése