(( Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ezer arccal, ezer
alakban, mindvégig ugyanaz. Olyan vagyok, mint egykor,
hajdan: késő estén, hajnali virradatban minden változatlan.
4 Amiként kezdtem. Mentem valami úton, valamit akartam,
és jöttek velem, sokan. Voltam vezér, és voltam vezetett.
Magányos Úr akartam lenni, távolságtartó, rideg, talán
lehettem mindez. Szabad ember, akit meg senki se látott,
8 szabad akarat. Ennyire vágytam. Téblábolok, zavartan,
valami végén. Szinte megalázottan, majdnem szomorúan.
Amiként kezdtem, végig!, mondom, de csak suttogom magamban.
11 Repülni volt jó, remegni a szépért, valami nagy-nagy jutalomért,
ami az Isten. Az Isten picinke mosolyáért! Aprócska gesztusáért!
ezért futottam. Megállok majd, valahol lent, a porban,
14 leszállok, mint repülőgép késő esti órán, és zavarnak a fények --- ))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése