Esik. Lassú, szokásos
eső, szél nem fúj,
alig borít leplet a tájra,
szinte hallani sem lehet,
ha csak egy csepp nem
esik az ablakpárkányra.
Nézem, hallgatom,
és lassan beleveszek és önmagamba
zuhanok, mint tengerfenékre;
köröttem már csak
egy névtelen világ van,
az idővel házas örökkévalóság.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése