(Lukács 19, 28–40)
Nem tudom ki vagy, de testem kölcsönadom,
hátamon viszlek, így hordozlak tovább.
Az út göröngyös s átlépem Helyetted,
ha elénk sodródik egy szúrós pálmaág.
Tudom, hogy ki vagy, mert körülvettelek
bölcsőtől a sírig, hulljon fény vagy salak,
bár göröngyös az út és két talpam sebes
nem engedlek már – mindvégig tartalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése