Reményik Sándor: Csak így...

Hogy mért csak így: 

Ne kérdezzétek;

Én így álmodom, 

Én így érzek. 

Ilyen messziről, 

Ilyen halkan, 

Ily komoran, 

Ily ködbehaltan, 

Ily ragyogón,

Ily fényes vérttel; 

Űzött az élet,

S mégsem ért el. 

Menedékem:

A nagy hegyek, 

Az élet fölött 

Elmegyek; 

S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: 

Én, örök vándor, s örök idegen.