Virágvasárnap
a pálmát lengették,
bevonulásakor elé
a ruhát teregették.
Úgy várta a tömeg,
mint egy ifjú harcost,
fehér ló hátán
bevonuló kardost.
Ámde kard helyett
a békét választotta,
tanítani ment Ő,
ahogy atyja hagyta.
Az utolsó vacsorán
Péter megtagadta,
s ítélték Jézust
a kereszthalálra.,
Nehéz keresztútján
a vérét hullatta,
nem bánta meg bűnét
az elárulója.
Cipeltették vele
nehéz keresztfáját,
fejére tették
töviskoszorúját.
Töviseitől vérzik,
sebes lett a feje,
Pilátus ítélete,
keresztfára vele.
S megfeszítették
szögekkel kiverték
kezeit, lábait
úgy szenvedtették.
Vére patakokban
hullott le a sárba,
villámlott az ég is,
sírt nagy bánatában.
Keresztfája alatt
Mária zokogott,
Szent fiát siratta,
nem volt más hatalma.
Érettünk halt ő,
hogy minket megváltson,
gyarló embereknek
megváltást hozzon.
Ámde feltámadott
harmadnap a sírból,
Jézusunk szent neve
örökké áldasson.
Forrás: Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése