Uram,
te sosem kényszerítettél bennünket,
hogy kövessünk mindenáron,
s kössünk törékeny békét veled,
mert a te törvényed másképpen szól,
s tudod,
mennyit ér
a szabadakarat.
Uram,
te nem kívánod,
hogy ültessünk virágot
befagyott folyók fölé,
kertedben gyomot gyomláljunk
virágzás után,
tavaszt dicsérjünk
hóesésben.
Uram,
tudom,
nem szereted a békétleneket,
de sosem kívántad
az ölelkezést
ökölbe rándult kezekkel
s a kézfogást
ostort szorongatván.
Uram,
mondd el mindennap az igét,
világosítsd meg gyakran
a mi elménket,
mert sok itt
az álruhás hívő,
a kabátforgató bitang,
és nem pirulnak
hamis prófétáink orcái,
ha kovácsolgatnak erényt a bűnből,
gyaláznak ártatlanokat
érdemkeresztjük reményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése