Üdv néked, aki elszeleltél,
lengetni mások zászlait!
Tünékenyem, hol, merre jársz most?
Tép vagy simogat a csalit?
Hogy tudsz ejteni! Bámulom csak!
Ebben különb vagy bárkinél!
De nem hullat könnyet a vad se,
nem torpan meg és nem kimél.
Olykor felbukkansz, mint a búvár
a tengermélyből (mely lehet
akármilyen sekély tavacska),
s a szád sötétlilán nevet.
Ragyogsz, dideregsz, futsz a napra,
bármi történt, a régi vagy,
javíthatatlan, hűtlenül hű,
megcsíp, s leolvad rólad a fagy.
Vigyázz, a beton meg ne kössön,
rántsd ki a sarudat a sárból!
Ne lássalak koncért epedni!
A pokolba veled!… Hiányzol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése