talán már én se volnék,
és nem kerülgetné szemem
álomtalanul a Földet helyetted is.
Legföljebb komor sziklákat
nézegetnék csak elképedve
egy hegy tövében, mintha Isten
kihullott zápfogát bámulgatnám.
De te csak némán mosolyognál,
mint hogy ha azt üzennéd:
elegendők neked a kis csodák is:
rigó egy szalmaszállal
a torony tetején,
egy vágtató ló a suhanó folyóban,
sörénye száll, csapong,
akár a csábító angyaloké,
akik után rohan a Nap is,
rohan, rohan és zene lesz minden zajból,
zene, zene a szíved körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése