Harminc ezüst nélkül is kiadlak,
leírlak, elárullak, csak úgy magamnak.
Te választottál, utolsó tanítványnak
(mikor olvassák a névsort,
mind az én nevemre várnak).
Talán szerettél, vagy szerettelek.
Mindig csak most isszuk
a bort, töröd meg a kenyeret.
Csókkal, soha így, összeér örökre
két szereplő. A történet sosem
látható, talán néhány pillanat.
Nem tagadlak meg: én leszek
mindig, aki elárultalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése