Ablakon át ezt a téli világot
be szívesen nézném veled én:
a havat lábaló kényes cicát,
a cinkepárt zúzos fa ághegyén
és legfőképpen a gyerekeket –
a nap fölszálló léggömbje alatt
milyen mámorosan vonul a parkba,
havas üleppel, a ródlicsapat!
Kortyolgatnánk a mélyhűtésű csöndet,
míg a ház előtt, az utca kövén,
kristályosan és laza rétegekben
gyűlne a hó s mint kozmikus növény
ablakunkra jégvirág rajzolódnék!
S úgy folyna át rajtunk e nyugalom,
mint villamos vízalatti derengés
az áttetsző húsú naphalakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése