fogytán
a csöndes titkos esték
kialvatlan az élet
a rohanásban
és száműzött a fennség
pedig a fák beszélnek
bajukat elhajladozzák
a még ördöge
lohol velünk
s doppingunk
a kaján arcú tovább
nincs idő társra
gyerekre házra
kötőszavakkal
diskurálunk
az érte miatta neki
mákonyával
oldoz föl
lelki alkonyunk
mert minden napunk
csak egyszeri
és mind más
föl sem cserélhető
titkát
ez őrült robogásnak
ki fejti föl
ha már késő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése