Sebestény-Jáger Orsolya: Elmúlás

Hársfák karjai között költözött

közénk az ősz.

Egy fényes reggelen a fényeken

túlról érkezett,

s mi néztük ámulón túl mulandón

végzetünk,

míg szívünk zegzugos szobáiból

hangtalan suhant tova

végtelen időnk véges augusztusa.