„Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent?” (Galata 1:10)
Van két olyan csapda, amibe hajlamosak vagyunk beleesni:
1. Túl nagyra tartjuk magunkat. Harry Truman akkor lett amerikai elnök, amikor Franklin Roosevelt meghalt. Ekkor Sam Rayburn, a képviselőház elnöke félrevonta, és ezt mondta neki: „Mostantól kezdve sok ember lesz körülötted, és mind azt fogják majd mondani, hogy micsoda nagyszerű ember vagy. De Harry, te is tudod és én is tudom, hogy nem vagy az.” Truman megfogadta ezt a tanácsot, és igazán nagyszerű elnök lett belőle. Ahhoz, hogy sikert érj el az Istentől kapott megbízatásodban, két dologra van szükséged: Istenre hagyatkozásra és Istenbe vetett bizalomra (ld. 1János 3:21–22). Amíg ez a kettő a helyén van, sikeres leszel.
2. Túl kevésre tartjuk magunkat. Sokaknak az az életcélja, hogy megváltoztassák mások róluk alkotott véleményét, hogy bebizonyítsák nekik, hogy értékesek. Amíg egyetértesz azoknak a véleményével, akik kritizálnak, addig börtönbe zárva tartod saját magadat. Ha bírálóid véleményét a magadévá teszed, akkor a lelkedben egy börtönt építesz, melynek egyetlen foglya te magad vagy. Az a helyzet, hogy bármennyire is igyekszel jó benyomást kelteni magadról az emberekben, mindig lesznek olyanok, akiknél ezzel nem érsz el semmit. El kell fogadnod, hogy Isten szemszögéből ez egyáltalán nem számít! Ahhoz, hogy sikert érj el, úgy kell együtt dolgoznod másokkal, hogy közben nem engeded, hogy az ő hangulatuk és véleményük befolyásoljon. Ezért írja Pál: „Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése