Elmúlásod úgy nehezül rám,
hogy szóhoz sem hagy jutni.
Szeret, aki érdek nélkül szeret.
Szereteted tudtam-e viszonozni?
Kezed nyoma, amerre csak megyek.
Körmendi Lajos a táj jó szelleme.
Szabad-e annak, aki ilyen fontos,
szabad-e, hogy elmenjen? S elmegy-e?
Várom az időt, hogy kevésbé fájjon.
Pusztulásod ne legyen vereséged.
Mit kellett volna tennünk? Hogy lehet
jóvá tenni egy ilyen veszteséget?
Elmulasztottunk. Mulasztunk ma is.
Önzők vagyunk és kiszolgáltatottak.
Lajos, bocsásd meg! Aranyat önt az ősz,
s mi fürdünk benne. Jövendő halottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése