2019. április 7., vasárnap

Bertók László: Most már magad is




(Firkák a szalmaszálra) 

A nyár

Egy villantás, ha látsz még, vagy annyi se már,
észre sem vesz, elsuhan melletted a nyár.


Mintha, 1

Hónapok óta, mintha vasárnap délután…
Becsukódik a naptár, s nézel magad után.


Mintha, 2

Mintha kerülve az érzékek világát,
a börtönséta nagy köreit járnád.


Mesteri kéz

Nem te, mesteri kéz forgatja a filmet.
Éled, mesélgeted, akkor is, ha nem megy.


Látókör

Most, hogy már magad is, most látod, mennyi ember
jön-megy, botolog bottal vagy járókerettel.


A gyógyító

Csak beszélt, beszélt, s többet gyógyított rajta,
mint aki az egész patikát fölírta.


A gyógyuló

„Tárt karokkal, mint járni tanuló gyerek,
ágytól asztalig már bot nélkül elmegyek.”


Az anyját hallja

Úgy dolgozz, mintha halhatatlan volnál.
Úgy imádkozz, mintha azonnal meghalnál.


Mindenét fölteszi

Sem a vak lázadásra, sem a felejtésre,
mindenét fölteszi a széttört egészre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése