Nem tudtam, milyen a haja színe,
de azt pontosan tudtam, milyen a nyár,
kérem, hogy ne jöjjön többet ide,
a megizzadt ucca valakire vár,
de az nem lehet, Barátném, Maga.
Ahogy az arcát végigsimítom!
Vérszínű szája a tenyerembe búvik.
Magamban Magát a szeretőmnek hívom,
s azt várom, végre a karjaimba hullik,
mint korai nők siserehada.
Párizsban rám vár a rue du Chat-qui-Pêche,
Magából lehet még elegáns modell,
a szoknyája alá a férfi szem beles,
majd abszintot iszik, ha éppen van kivel,
s Magára mászik sok hájas tulok…
Túl sokat vár el, vagy én várok sokat?
A Bibliában a megismerés…
Ne mérlegeld, ne latold magad,
ha mindent odaadsz, már az is kevés,
Magáért, Barátném, el nem pusztulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése