Felhő-toronyból tompa kürt rivall:
portyázni készül a szabad vihar.
A felleghídja lebocsátva már,
kibomlott hajjal száll a szélfutár.
Parancs szemén és lobbanó harag:
„Mit álmélkodtok Felleg-vár alatt?
Urunk: a Zivatar üzen velem,
azt üzeni: övé a végtelen.
Övé a hullám és övé a hal,
csúcsok felett övé a diadal.
Akit lesújt, az, mint a szén, elég -
a völgybe vissza, kandi csőcselék!”
Féltünk. Futottunk. Fent a vak vihar
mennyköveket szórt ballistáival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése