„Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.” (ApCsel 24:24-27)
Félix megrémült, hiszen volt mitől félnie. Tudta, hogy nem Istennek tetsző életet élt. De rá jellemzően most is elhatározta, hogy elnapolja a döntést. Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. Félix azonban túl sokáig halogatta a döntést. És az alkalmasabb pillanat, amelyre várt, hogy hitét Jézus Krisztusba vesse, nem érkezett el. Sokan ezt teszik ma is, halogatják a döntést, pedig holnap sem lesz könnyebb meghozni ezt a döntést, mint ma. Biztosan megfigyeltétek már, hogy amikor valaki újra és újra azt a tevékenységet végzi, egy idő után az a tevékenység számára automatikussá válik. Minden különösebb gondolkodás nélkül el tudja azt végezni. Érdemes megfigyelni, amikor valaki például nagyon régóta köt. Szinte már oda sem kell figyelnie arra, hogy mit csinál, tud mellette tévézni, tud mellette beszélgetni és ugyanúgy elkészíti a gyönyörű pulóvert. A lelkiismeretünkkel is így van ez. Biztosan megfigyeltétek már magatokon is, hogy amikor először készültök valami olyat tenni, amiről tudjátok, hogy bűn, milyen komoly harc folyik az ember szívében. És ha mégis elkövetjük azt a bűnt, mennyire rosszul érezzük magunkat utána, micsoda lelkiismeret furdalásunk van. De a következő alkalommal újra, amikor ezzel a kísértéssel találkozunk, valahogy könnyebben beadjuk a derekunkat. Már nem folytatunk olyan ádáz küzdelmet lelkiismeretünkkel. És ha ezt így folytatjuk tovább, eljuthatunk arra a pontra, amikor szemrebbenés nélkül követjük el már el az a bűnt, amely a legelején számunkra még hihetetlen nagy lelkiismeret-furdalást okozott és egy komoly harcot indított el bennünk. Nagyon szomorú az, amikor az ember eljut erre a pontra, amikor már nem érzékeny a bűnre. Ez történik akkor is, amikor újra és újra elutasítjuk Jézus Krisztust. Egyre automatikusabbá válik ez, és minél többször mondunk nemet, annál nehezebb lesz azután egyszer igent mondani. Félix tehát megrémült, a Szentlélek munkája által a szívében felismerte saját bűnösségét, de halogatta a döntést. Mi ne halogassuk a döntéseinket!
Forrás: Napi Ige és gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése