Zsoltár női hangra
mert te tudod Uram mindennek
idejét és helyét megadását elvételét
magasságát és mélységét
mert semmi sem olyan és úgy
ahogy teremtényeid vélik
gondolják elképzelik
mert mindenből nagyobbat
hatalmasabbat adsz
ajándékozol
megteríted asztalod és megkínálsz
szépségeidből gyönyöreidből
te szabod meg a szent időt és
megszenteled helyét is
megmutatod benne magadat
arcod fényét egymás arcában
láthatjuk meg egymásra nézve
arcunkon felfénylik tekinteted
testünket a csillagok és az Ég
harmóniájára hangolod
hatalmassá teszel minket benne
a teremtés titkait feltárod és
egymásban mint hajlékodban
engedsz időzni
valameddig
töredéknyi időig
amit végtelenné tágítasz a
szomorúságban amikor
hiányod érkezik el
sivatagi idő tűzforróság és jég
hidegség láza pillanatonkénti
váltakozásban
forró könnyekkel hűt le
hiányzó valóságod
mert te tudod hogyan vigyél
szomorúságba boldogságba
te tudod útjait a bánatnak
idejét a szabadításnak mert
elküldöd Vigasztalásod Lelkét
lelkünkbe oltod hogy ne halni de
élni lehessen valahogy mégis
tovább
felix culpa
consolatio mystica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése