Láttalak vidámnak,
fülig-nevetősnek,
szomorúság bajnokának,
gyávának és hősnek;
láttalak, amikor
valamin töprengtél,
és akkorát dobbant szíved:
te is megdöbbentél;
láttalak erősnek,
láttalak gyöngének,
láttam, ahogy átlényegít
egy pillangó ének;
és láttam, amikor
az első szerelem
tisztítótüzétől voltál:
kiscsikó-eleven;
és láttalak sírni:
stadionból hoztad
szorongatván az érmet, mi
aranynál is bronzabb;
és láttalak ott is,
ama kórteremben,
ahol sohasem alkonyul,
csak reggel van, reggel;
láttalak, látlak is:
bár volna félálom!
bicegsz felém járókával:
féllábon, féllábon.
Így látlak, míg élek.
Ifjan, krisztusian.
Nem is, nem is vagy te halott:
drága kicsi fiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése