Arcok.
Arcok milliárdja a föld felületén.
Állítólag mind különbözik
azoktól, amelyek voltak vagy lesznek valaha.
De lehet, hogy a Természet — ki tudja —
fáradt a folytonos munkától,
csak ismétli korábbi ötleteit,
és olyan arcokat tűz ránk,
amelyeket már mások viseltek.
Lehet, hogy Arkhimédész megy el melletted farmerban,
Nagy Katalin akciós göncökben,
vagy az egyik fáraó mappával, szemüvegben.
Egy mezítlábas szabó özvegye
a még parányi Varsóból,
az altamirai barlang egyik mestere
útban az állatkertbe unokáival,
egy bundás vandál útban a múzeumba, hogy
kissé mutassa: lelkesedik.
Olyanok, akik húszezer éve estek el,
ötszáz éve,
ötven.
Az egyik aranyhintón,
a másik halálvagonban.
Montezuma, Konfucius, Nebukadneccár,
gyermek asszonyaik, mosónőik, és Szemiramisz,
aki csak angolul beszél.
Arcok milliárdja a föld felületén.
A te arcod, az enyém, kié —
soha meg nem tudod.
Lehet, hogy csalnia kell a Természetnek,
és hogy győzze, elkezdi
kihalászni, ami a feledés
tükre mélyén nyugoszik.
Báthori Csaba fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése