bárhogy is nézzük, az élményekért
nagy árat kell fizetni, nagyon nagy árat
Megfizetjük. Adósok még sosem maradtunk
Az elme, mint ablak üveglapjai közé
szorult légy, tehetetlen -
Nyomozás? Tettenérni önmagunkban azt a lényt,
aki minden kétséget kizáróan azonos velünk?
Aki, ösztönösen bár, mindig arra törekszik,
hogy elpusztítsa ama másikat?
S hagy vagy sem ujjnyomot. eltünteti
vagy nem a vért: a bűnjel éppúgy
lehet ereklye, mint szégyenletes stigma
Ki döntheti el ezt helyettünk? Kitől
szabadulunk meg lényünk fölöslegesnek vélt
foszlányaival? Ki pusztul el bennünk
ővele, a talán egyetlennel, van-e határ
élete, halála között? Mondhatjuk-e:
itt ér véget az este, s itt kezdődik az éj?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése