Sárhelyi Erika: Téli hajnal

Nem köszönt a tél, csak némán 

elterült a kert alvó fái közt. 

Mint vendég, ki zavarni nem 

akar, hangtalan-szépen beszökött.   

Csak a hajnal látta jöttét, 

ruháját a derengés szőtte át. 

S ahogy a reggel ráköszönt, 

fénybe csókolta hófehér haját.