Ki úgy issza szavaid, mint esőt a homok
Pirosra festem a szám, kizárólag neked
És ügyes ujjaimmal hűsítem homlokod
Ha zsákmányaidat büszkén elém tárod
Kacagok gondtalan történeteiden
Visszanevetsz, a szemeden hályog
Nem látod, hogy ezer halált hal szívem
Azt hiszed, drágám, kiismertél engem
Könnyű, mint a hó, locska reggel vagyok
De hogy milyen vad bánat lakik a szívemben
Sohasem tudhatod.
Tudok hűséges kutyaként nézni rád
Ha elém veted életed friss kalandjait
Indiszkrét hölgyek finom sóhaját
Fülekbe lehelt szavak vérbő vágyait
Elégedett vagy, s kívánod újra
Kései örömeid elénekelni mind
Maradjak ilyen, lényedre rászorulva
De nem látod szemem, ha éjekbe tekint
Mikor új ízekre vágyva megkörnyékezel
Te bitang hím, és számat csókolod
Hogy mi történik majd, ha más nőnél leszel
Sohasem tudhatod.
Libor Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése