tétován idéztük messze széledt
nyarainkat, teleinket - babonázva
Beszélgettünk, előttünk fekete, torta.
Kint a boldogság susogott egy-egy ifjú párban.
Másként éltek, mint mi hajdanában
s élünk ma is: nyugtalanul, vágyakozva?
Örültünk sokáig e találkozásnak.
Indultam, az est akár a füst leszállt,
csókoltalak - s megláttam a szarkalábat
szemednél - s engem is itt-ott ránc kuszált...
Kalász Márton fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése