szélben bogáncs vöröslik.
Osztozkodnak az évszakok.
Iszákjuk földre öntik.
Pönög az elmúlás szele.
Hangja hulló darázsé.
Levélszó didereg, zene.
Már a hangtalanságé.
Nagyapám, túl az éjszakán,
repedt lócáján horkol.
Csillag zúzódik bajuszán,
tüsszög a csillagportól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése