„ Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
A félelmeinket és gondjainkat illetően két választási lehetőségünk van: vagy rábízzuk őket Istenre, vagy megtartjuk őket magunknak, és egyedül próbálunk megbirkózni velük.
Amikor a kommunisták átvették a hatalmat Kínában, Isobel Kuhn misszionárius kénytelen volt gyalog menekülni a hóval borított hegyeken át Burmába. Ott rekedt a világ végén pénz nélkül, semmilyen módja nem volt hazajutni. „El sem tudom mondani, milyen rémület és aggodalom töltött el” – írta. De eldöntött két dolgot. „Először is el kell űzni a félelmet” – mondta. „Keresztyén ember egyetlen dologtól félhet: a bűntől, hogy el ne kövesse. Minden más félelem a Sátántól származik, hogy megzavarjon és legyengítsen bennünket.” Isobel tehát imádkozott, bízott Istenben, és nem volt hajlandó pánikba esni. Másodszor, kérte Isten útmutatását a következő lépéshez, és végül épségben hazaért.
Íme, a győzelem fontos kulcsa: ahelyett, hogy együtt élnél a félelmeiddel, és hagynád, hogy azok gyökeret verjenek benned, azonosítsd be őket, és nézz szembe velük abban a pillanatban, amikor tudatosulnak benned! Ezután fordíts minden egyes félelmet imává, add oda Istennek, és ne akard visszavenni! Bízz abban, hogy ő megoldja helyetted! Ne csak néhány félelmeddel és aggodalmaddal tedd ezt, hanem mindegyikkel! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7).
Soha nem leszel teljesen mentes minden félelemtől és aggodalomtól, de Isten kegyelméből sokkal jobban tudod majd kezelni őket, mint most.
Forrás: www.maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése