Ha szomjas iszok
Nem kecsegtet ámítás
Láttam a halált
Hiszek az Istenben
És senki másban
Tudom hogy már akkor gonosz voltam
Mikor könnyek között vajúdott anyám
Rongyomat drága kelmének hívom
Bizsumat gyémántként viselem
Az aranyat sárba dobom
És minden szabálytalant megteszek
Szeretem a színemet az ízemet a koromat
Nem vágyok hasonlítani
Nem leckéztetek és nem kérek
Nem festem át ami
Feketefehér
Bocsáss meg Uram
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése