Hajléktalan végtagjaiddal az ég kilincseit megolajozod.
Zsebeidet kiüríted, kulcscsomódat a Dunába hajítod, hogy
messzire kiálthasd magadtól lelkiismeretedet.
Egyre inkább az a vágy fenyeget, hogy
bárcsak valaki legalább a gondolataiba zárna,
ám a parti homokból más nem épülhet
kezeid között, csak a bizonytalanság biztonsága.
Végigsuhansz a szétázott csikkek és papírgalacsinok között,
az autólámpák bokáig érő villanásaiba belegázolsz.
Cseppfolyóssá szakadt nadrágszáradon őrizgeted
a bűnhődés értelmezési lehetőségeit.
Keresel valakit, aki emlékeiben hordozza az elkövetőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése