– régi szabály ez, bizonyisten –
egyenesen, vagy visszájárul
egy-két pofon is hozzájárul.
Az eredmény a választáson
bizonytalan, kéremaláson:
a pesti választásokon
egy bizonyos csak: a pofon.
A választópolgár zsivány,
a voksért bankjegyet kíván:
eladja a szavazatát,
de pofont elvből ingyen ád.
A fővárosban a pofon
a szavazással oly rokon,
és bárki kapja, s bárki adja,
ez a választásnak zamatja.
A szín, az illat benne ez,
mely zord küzdelmet fűszerez,
mely muzsikát vegyít a kába
szavazás vásári zajába.
És választásról választásra
nő a pofon vonzó varázsa,
s mindinkább tekintély lesz ő,
mint alkotmányos tényező.
Mindegy nekem, ki a jelölt,
ki győz, s pénzt hasztalan ki költ:
a pofon az, amelyet várok,
melyért honfiszívem sóvárog.
Ez alkalommal mégis féltem,
hogy elmarad gyönyörűségem:
ó azt hittem, hogy a pofon
most mind nyaral Siófokon.
Az öröm most kétszeres,
hogy mégis volt egy nyakleves,
adta ezt egy bizalmi férfi,
aki a bizalmat így érti.
Bizalmi férfi, odafönt
a jó Isten megáldja önt,
amért másnak pofont, nagyot,
nekem pedig témát adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése